Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Váradi-Szitha Ábel: „...Telitett tér, álló idő..."

diskurzus központi fogalmait (az éntelenséget, az állandótlanságot és a nirvánát), hanem azt a líra folyamatosan ismétlődő születése eseményének forrásánál („kelet-kezésénél") helyezi el, az említett sémának megfelelően: „telített tér, álló idő". így - bár maga a szó nem hangzik el - a nirvána mégis ott ciripel szamszáraként a Tücsökzene minden sora mögött „az elképzelt 4. dimenziódban:100 „[...] / máris csak emlék s tévedés visz át / hírt hozzátok a Negyedik Világ / utasáról: itt vagyok közietek, / csak nem fogtok fel, tiszta szellemet, / ti, kikből külön álmotok kivont, / ti, szűnő tér, ti, testnélküli pont." (347. Negyedik Világ)

100 Szabó L, Vers és valóság, 265.

380 / Váradi-Szitha Ábel