Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Váradi-Szitha Ábel: „...Telitett tér, álló idő..."

„egymásba szédül a bent és a kint"), majd egy olyan szövegrész következik, amely olvasható lenne meditációs útmutatásként is: a lírai én határának - a tücsökzene által okozott64 - „szétrobbanása" ((„egy gömb fénytág felületén / robbanna rólad, úgy hagy el az Én"; a nirvána egyik lehetséges fordítása: ellobbanás65), végtelenbe tágulása („nő az egeken át”, „benne a világ", „ő a burka"), majd - gömbként újratermelve önmagát66 - visszatekintése arra, amit szokásosan önmagának nevez („akkor látod meg újra magadat, / az eltűnt parányi, mikor kerete / vagy már mindennek s minden csak a te / belsőséged..."). Ez a perspektívaváltás - amely bizonyos vonatkozásban az önmegszólító verstípusban is megjelenik67 - jellemző technikája egyes buddhista meditációknak, melyek funkciója éppen az én identitásainak, megszokott kereteinek és működésmódjainak felülírása, és ami egyben Szabó Lőrinc poétikájának is jellemző perspektívája, már a Kelet mint tematika megjelenését megelőzően,68 de kifejezetten a Tücsökzené ben is. Végül a „robbanással" induló tágulási folyamat - amely a ciklus bizonyos szöveghelyein éppen erotikus szituációkban indul el (311. Felejteni?)69 - eredményeként feltűnő „[...] isteni /

64 Lásd Kulcsár-Szabó, Lírai hang, emlékezés és fikció, 255. Nem mellesleg a zene hasonló funkcióban tűnik fel a 294. Zene című darabban: „bejó, így, szűnve s mégis nőve, csak / sejteni az imbolygó tudatot, / s megsemmisülni: Minden Én Vagyok!"

65 Schmidt etimológiai fejtegetésében: „Ez a manapság világszerte ismert meter- szó, amelyben Buddha tana kicsúcsosodik, képleges kifejezés, amely eredetileg és sajátlag a láng vagy a tűz kialvására használatos. A szó, mint nibbájati (sz. nir-vájati), »kialszik, elalszik« igének multidejű melléknévi igeneve annyit teszi, mint »kialudt, elaludt«, illetőleg mint ennek az igenévnek semleges nemű főnévi alakja annyit, mint »kialvás, elalvás« - lángnak vagy tűznek elalvása vagy kialvása." Lásd Schmidt, /. m., 154-155. A versben történők eseményszerűségére a Vers és valóság is utal: „[...] ez csak villámgyorsan és ellenállhatatlan erővel történhet, ha egyáltalán történhet." Lásd Szabó L„ Vers és valóság, 269.

66 Lásd Kulcsár-Szabó, Lírai hang, emlékezés és fikció, 255.

67 Németh G. Béla híres tanulmányában így utal erre: „[...] tárgyiasítva, elvonatkoztatva, szemléli a személyiséget, mintegy kívülről és felülről." Lásd Németh G. Béla, Az önmegszólító verstípusról. (Különös tekintettel József Attilára) = ItK, 1966/5- 6, 546-571, 550.

68 Váradi Ábel, „Én" - Identitás - Kelet. Az éntelenség reprezentációjának nyelvi megalapozása Szabó Lőrinc poétikájában = Tavaszi Szél Konferenciakötet 2015/11., szerk. Keresztes Gábor, Líceum - Doktoranduszok Országos Szövetsége, Eger-Budapest, 2015,133-153.

69 Szabó Lőrinc szerelmi és erotikus lírájának tárgyalása egy „buddhista" olvasat kontextusában még a Tücsökzene vonatkozásában is meghaladná jelen tanulmány kereteit, ezért azokkal egy későbbi dolgozatban igyekszem majd számot vetni.

...Telitett tér, álló idő..." / 371