Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kabdebó Lóránt: „egy Költő Agya"

Érzem és rámnéz az uj táj s tükrében együtt szállnak vágyaim és a megvalósulás.

Nem sokkal azután, hogy mindezt tudatosan kompozícióba szövi 1947-ben, a Tücsökzene első kiadásának zárásában, rászakadt kedvesének öngyilkossága, amellyel megszűnt a költő életét megpróbáltatások sorává avató „dupla-házasságban-lét". Ezt követően vezek- lésként újabb poétikai „ingyen kegyelemben" részesülhetett, amikor a politikai hallgattatás éveiben megteremtette a magyar líra példáza- tos „műfordítás-klasszicizmusának"82 remekét, A huszonhatodik évet, a stilizált téridőt betöltő gyász-szonetteket.83 84 Szívtrombózis az életrajzban - ismét a valóság átrendezése, egy képzetes téridőben. Győzött a treuga Dei,M a spirituális modell: „a Mindenség maga / gyógyult - s én benne - amikorveled / voltam". A vágyott „Mindenért egészen" vagy „Mindenért mindent" alapon.85 Ahogy már az 1947-es Tücsök- zenében, a kamasz szerelem emléket elsirató Semmi és Soha című, 222. darabban leírta: „te csak alkalom / lettél a veszteségre". Ugyanezt a szót alkalmazza A huszonhatodik év 101. szonettjében is: „Alkalom voltál, hogy boldog legyek. / Alkalom, hogy meg ne becsüljelek. / Alkalom, hogy sose felejtselek." Poétikai összegezésként ugyanitt: „Ha látomás, tüntödben is vigasz!"

Ám az 1927-28-as versekben már érlelődő spirituális meditációt korábban - mintegy a gyorsírásos fogalmazáslétben rekesztett Jesze- nyin-ciklus előzményeként -, szintén publikálástól eltiltottan akkori barátja, Ascher Oszkár számára 1925-ben mint augustinusi gondolatmenetet fordítja le, életműve gondolati anyagának előtörténeteként: „Hová hívjalak magamba, mikor benned vagyok? Hová mehetnék, elhagyva eget és földet, hogy kívülről jöjjön belém az isten, aki

82 Kabdebó Lóránt, „A magyar költészet az én nyelvemen beszél.", a 152. laphoz csatlakoztatott 173. számú jegyzet.

83 Kabdebó Lóránt, A stilizált téridőben: A huszonhatodik év költői világa = Uő„ Az ösz- szegezés ideje, 350-416.

84 Szabó Lőrinc, „Isten békéje!" - Uő., A huszonhatodik év, 36.

85 Szabó Lőrinc, Vers és valóság, 62.

36 / Kabdebó Lóránt