Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Szávai Dorottya: „Sátánná koronáztam magamat"
radigmaváltó státusszal alighanem szoros összefüggésben - azok a többé-kevésbé súlyos deficitek, melyek mindkét oeuvre befogadástörténetének egyik vagy másik pontján keletkeztek - a gyors és bombasztikus fiatalkori „befutás" ellenére. E szempontból is tanulságos idézni az Örök Barátaink függelékeként {Jegyzetek) elhelyezett kis Baudelaire-szócikkből, melyben Szabó Lőrinc is kiemeli Baudelaire paradigmaváltó történeti jelentőségét: „szerelmi verseink skálája az elfinomodott érzékiség hangjaitól a légies áhítatig ível; mélységes pszichológus, rendkívüli művész. Állítólag ópiumszívó volt. Kötetének megjelenési évét (1857) mind több francia esztétikus tekinti olyan jelentős fordulónak, amilyennek a Cid évét (1636): mindkét műből világraszóló hatása áradt a francia költészet egy-egy tündöklő korszakának."9 Másodszor, alighanem az eddig mondottakkal összefüggésben: „A másság megtestesülése költészetének maradandó eredménye."10 Ki más szolgálhatott volna e tekintetben a magyar költő legfőbb európai mintájául, mint éppen Baudelaire, akinek egyik legradikálisabb líratörténeti újítása pontosan a másság különféle mintázatainak poétikai kidolgozása volt, alighanem elsőként az európai költészet történetében. A másság poétikája, a lírai én osztottsága vagy a dialogikus költői paradigma, valamint az aposztrofikus versbeszéd alighanem olyan közös történeti-poétikai alap, amin a Szabó Lőrinc-Baudelai- re-párbeszéd nyugszik - a Te mega világ kötettől kezdődően feltétlenül. Annak a párhuzamos szemléleti elvnek és poétikai gyakorlatnak megfelelően, amely a Tao Te King című költeményben így nyer megfogalmazást: „Pusztul, ami csak egy; vak, aki egynek / lát valamit." A Baudelaire-recepció ma is korszerűnek érzett hagyományában markánsan jelen is van ez az elidegeníthetetlennek mondott poétikai sajátosság: Jean-Pierre Richard-tól, a genfi iskola egyik nagy alakjától, aki kitűnő könyvében, a Poésie etprofondeur-ben szintén felhívja a figyelmet arra a hasadásra, amely a Baudelaire-vers lírai énjét jellem9 Szabó Lőrinc, Örök Barátaink, 961. 10 Kabdebó Lóránt, Szabó Lőrinc pályaképe, 9. 310 / Szávai Dorottya
