Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Szávai János: Verlaine a szemináriumban
E bevezető után két kérdést szeretnék fölvetni a témával kapcsolatban. Az egyik, hogy - Baudelaire mellett - miért Paul Verlaine a domináns Szabó Lőrinc francia fordításainak terén, a másik, hogy mennyire sikerült a fordítónak megragadnia s visszaadnia Verlaine sajátos világát. Annyi bizonyos, hogy a Nyugat költői idegenkedtek Stéphane Mallarmétól, legtöbbjük csak egy-egy vers fordításával próbálkozott, s így az egyébként nem túlságosan sikeres teljes magyar Mallarmé végül csak 1964-ben született meg, a Dobossy László segítségével dolgozó Weöres Sándor tollából. Szabó Lőrinc is csak egyetlen Mallarmé-költeményt fordított magyarra, 1917-ben, Sóhaj címmel a tízsoros Soupirt. A Napló 1920. január 2-i feljegyzésében esetleg publikálható „Mallarmékról" beszél, január 12-én pedig arról, hogy a Herodiás fordításával foglalkozik. Kabdebó Lóránt jegyzete szerint ez a fordítás nem készült el.9 Megkockáztatom, hogy Mallarmé elkerülésének egyik alapvető oka, nemcsak Szabó Lőrinc, de a korszak többi költő-műfordítójának az esetében is, a Mallarmé-versek megértésének nehézsége, ami nemcsak lexikális kérdés, bár az is, hanem inkább a bonyolult szintaxis megfejtésének, a belső forma felismerésének a problematikája. Akad olyan vélemény is, mely szerint a Mallarmé-vers tulajdonképpen érthetetlen, fölfejthetetlen.10 A Baudelaire-t az 1980-as években újrafordító Tornai József azzal indokolja vállalkozását, hogy A romlás virágainak 1923-as változata nem veszi figyelembe, a költő vallásos nevelést kapott, s ennélfogva természetesen és egymással logikai összefüggésben használja verseiben a katolikus liturgia szókészletét. Tornai a címet is megváltoztatja, visszatér a György Oszkár és mások használta verzióhoz, s kétségtelen, hogy A Rossz virágai közelebb áll az eredetihez, mint a Babits, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc-féle A Romlás virágai. 9 Uo„ 50. 10 Klasszikus francia költők, szerk. Lakits Pál - Rónay György - SzegzArdy-Csengeri József, Európa, Budapest, 1963; idevágó jegyzeteire utalnék, 1432. 296 / Szávai János
