Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Mezei Gábor: Akusztikus topográfia és az írás kartografikus működései Szabó Lőrinc és Oravecz Imre verseiben

e nézőpont megképződésének módja és itt már korántsem átmeneti lehetetlensége lesz a látvány hozzáférhetőségének akadálya. A felülnézeti perspektíva a kilátó megnevezésével és a saját helyzet meghatározásával ugyanis, legalábbis ígéretként, létrejön („a Balaton fölé"), a Tücsökzene következő, folytatólagos darabját olvasva mégis arról értesülünk, hogy a térélmény hatására mintegy petrarcai tapasztalatként „egymásba szédül a bent és a kint".9 Ez a szédülés vagy zsibbadtság tehát a Petrarca-levélhez hasonlóan akadálya lesz a külső és egyben középponti perspektívának, a gyújtópont kijelölhetetlen- sége és a látás ágensének meghatározhatatlan helyzete miatt. Ennek a szédülésnek, vagy akár az én-pozíció billenékenységének okai azonban ebben az esetben máshol keresendők. Egyrészt, amint az a Szabó Lőrinc-recepcióban is kitüntetett szerepet kapott, az én-pozíció létrehozásának retorikai-grammatikai-pragmatikai feltételezett- ségében, másrészt a térhez való viszonyulás módozatában. Jelen esetben, noha Szabó Lőrincnél - Oravecztől eltérően - nehéz lenne függetleníteni a kérdéskört a beszélő pozíciójának összetettségétől, megkísérlem az utóbbira helyezni a hangsúlyt.

Mert míg az „[...] Arcodon / a szél csókja: én vagyok!" kettősponttal kiemelt azonosítása esetében én és te viszonya, illetve e pozíciók párhuzamosjelenléte miatt a kint és a bent pólusai még választhatók maradnak, a „Nyílik a lélek: magát figyeli" sor „kívülhelyezett én-pozíciója",10 amely látás és látottság kölcsönviszonyában hagyja maga mögött apollóni perspektíváját, a következő sorban a szemet mozgató izmok, illetve idegek révén mintegy a térre ruházza át ágens-szerepét, ameny- nyiben - az olvasó szemhez hasonlóan - úgy mozog, ahogy a tér azt számára, a nyolcadik sorban előírja: „de ráfonódnak a tér idegei". A látvány meghatározza saját hozzáférhetőségét, sőt, irányítja a percepciót. Nem a perspektíva magát kioltó megkettőződéséről és a deixis ebből következő lehetetlenségéről van itt szó tehát, hanem arról, hogy a tér materiális sajátosságai határozzák meg a percepció működését.

9 Szabó Lőrinc, Szabó Lőrinc összes versei, 2. k., Osiris, Budapest, 2000,210.

10 kuLcsÁR Szabó, Megkülönböztetések, 226.

Akusztikus topográfia és az írás kartografikus működései... / 263