Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Mezei Gábor: Akusztikus topográfia és az írás kartografikus működései Szabó Lőrinc és Oravecz Imre verseiben

Akusztikus topográfia és az írás kartografikus működései Szabó Lőrinc és Oravecz Imre verseiben /

Mezei Gábor

Líra és topográfia, illetve kartográfia és írás viszonyait vizsgálva nem megkerülhető a kérdés, hogyan alakul és mennyiben használható a táj fogalma irodalmi szövegek esetében. Amellett, hogy „a tájleíró költemény bevett kategóriája alá a legreflektálatlanabb előfeltevések sorakoznak fel,"1 már maga a táj fogalma is több okból problematikus lehet. Elsőként azért, mert a tájhoz való hozzáférés, különösen József Attila és Szabó Lőrinc költészetétől kezdődően, olyan feltételekkel bír, amelyek messze nem teszik lehetővé a táj simme- li értelemben vett esztétikai egységének létrejöttét. Ennek egyik oka a központi perspektíva hiánya lehet, illetve ezzel összefüggésben az a korszakra jellemző összefüggés, hogy „a későmodern líra leginkább az antropológiai eredetét felejtő hang és a humán tekintet uralmától megszabadított képalkotás"2 területeként érthető. A táj fogalmának problematikussága pedig mindezek mellett ott lesz a leginkább szembeötlő, ahol az irodalmi szöveg írottsága szerepet kap az

1 Bednanics Gábor, Modern mítoszok és az újraírás lehetőségei. A líraolvasás esélyei a 21. században, Ráció, Budapest, 2016,107.

2 Kulcsár Szabó Ernő, Megkülönböztetések. Médium és jelentés az irodalmi modernségben. Akadémiai, Budapest, 2010, 226.

Akusztikus topográfia és az írás kartografikus működései... / 259