Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Horváth Kornélia: Szökés és megértés: még egyszer Az Egy álmairól

sei bíró meg kötőszó révén finomítja is azt, ugyanakkor elbizonytalanítja az olvasót a tekintetben, hogy ki is az, aki itt a világgal szembenéz: a lírai beszélő? Vagy egy másik ember ["te"]? És/vagy maga az olvasó a saját személyében?)

A jelzett sokszólamúság, ha látszólag teljességgel „formai" oldalról - s itt érdemes megjegyeznem: kétségesnek találom, hogy lehet-e egy irodalmi szöveg kapcsán kizárólag formai oldalról beszélni, még ha ez a megnevezés az elemzés szempontjaiban elméletileg elkülönítő szerepet tölt is be, s épp e funkciója okán gyakorta nehezen megkerülhető - kívánjuk szemügyre venni, a versritmusban is eklatáns módon megmutatkozik. A vers vezérritmusát kétségtelenül az időmérték, s annak is egy sajátos, a magyar költészetben ily egyenletes arányban talán páratlannak mondható megvalósulása, a jambi- kus-anapesztikus lejtésirány együttes érvényesülése adja. (Megjegyzendő, hogy noha az anapesztus mint szintén emelkedő versláb és a szigorúbb verstanok által is engedélyezett módon megfér a jam- bussal, a két emelkedő versláb ilyetén, szinte egyenlő arányú keveredését én még egyetlen magyar versben sem tapasztaltam. Még a két híres Chavy Chase-strófában írott költeményben, a Szózatban, illetve A walesi bordókban sem, ahol az anapesztus az angol-skót balladaforma szabályai szerint megengedett módon, mintegy díszítőelemként, s rendszerint a sor, s még inkább a versszak kezdetén tűnik föl.) Ennyi anapesztussal egy nem tisztán anapesztusi versben - utóbbira Petőfi Szeptember végénje lehet jó példa - a magyar költészetben ritkán vagy aligha lehet „szembesülni".

Milyen értelmezői meglátásokra adhat módot az előbbi észrevétel? Legelőször talán annak a belátásnak enged teret, hogy a szöveg több-, vagy legalább kétszólamúsága az időmértékes verselésben is megmutatkozik. Másfelől annak a meglehetősen általános verstani-metrikai értelmezésnek, hogy a jambus az úgynevezett gondolati költemények bevett verslába, s ilyenként egyfajta bölcseleti igényt is hordoz (lásd az olasz szonetteket,

228 / Horváth Kornélia