Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Buda Attila: „Szavaim, arany méhek, itt az ősz"

a tücsökkel való azonosulást is kimondja: „Tépheted a hajad, hogy siralom / a földi sors, dicsérheti mese / a bölcs hangyát: a perc szerelmese / fütyül gondra, jövőre." Ezt az azonosítási szándékot a vers zárlata is erősíti: „Hogy olyan kicsi, / azért még lehetsz testvére neki: / ő a cigány benned, a lélek, a / ráérő idill, a bohémia: / szeresd benne az ellentétedet, / szeresd, mert könnyelmű s elégedett!" Még csak testvér, de már a benne lakó cigány. Az ötödik versben megkérdőjeleződik a zene forrása: „agyamba zeng-e, vagy odakint ez a zene", a hatodikban pedig a kinti tücskök szólamát átveszi az emlékek dallama. A hangváltás a nyári éj tücskeinek zenéjében az emlékek világa felé fordulást jelzi, már a vers első soraiban a földvári és még régebbi tücskök tűnnek fel, s már „egész / életem itt zeng", és a vers zárlatában valami új ráismerés fogalmazódik meg, ami reflektáltá- ságánál fogva visszavonhatatlanná teszi az eleinte még nem sejtett tartalmú ciklust: „tücsökzenében új tücsökzene". Ez a valóságból születő belső melódia, zaj névvel azonosíthatóvá teszi, létrehozza a ciklus főcímével jelzett programot, s evvel a 370 vers egésze válik lüktető muzsikává.

Szabó Lőrinc tücskei tehát legtöbbször évszakjelzők, néha azonban csak egy-egy felsorolás részei, hangjuk, a tücsökzene azonban emlékek előhívója, először csak pulzáló jelenlét. Majd ahogyan Belmonte belép Ozmin szólamába Mozart Szöktetés a szerájbót című operájának első felvonásában, hogy saját kérdésére választ kapjon, úgy lép az emlékek tücsökdala a valóságos nyáréji tücsökzene helyébe. A múlt, az egykor megtörténtek tücsökzenéjének felidézője, közvetítője evvel a gesztussal maga is tücsökké válik - lásd a 318. számú versben: „Hang cirpel kint. S bent a szívemben is. -", tücsöklétének szózenéjében találva meg nyarát a súlyosan ráereszkedett ősz hűvösében és visszafordíthatatlanságában.

222 / Buda Attila