Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Buda Attila: „Szavaim, arany méhek, itt az ősz"

összekapcsolódik a pünkösd előtti szünettel, valamint a bizonyít­ványosztással, illetve az apai tiltással. Külön vers idézi fel az árvízi tutajozást, folytatva tovább az egyeredetű emlékek sorát, s ez a ké­sőbbi a kellemetlen emléket átlényegíti, a körülményt és az egykori élményt értelmezi a jelen pozíciójából. A tavasz ebben a versben már csak a kifejezések között bújkál, s a kettő közötti harmadikban, amelynek első sorában - „Szöcske, ökörnyál, réti muzsika" - tetten érhető a nyelvi jelenséggé váló, nyelvi jelenséggé formált egykori tapasztalat: hiszen a szöcske, a réti muzsika (a tücsköké) inkább a nyár, az ökörnyál pedig egyedül az ősz jellemzője. Ami az élővilágot illeti, az különösen sokrétű a Tücsökzené ben. Szám­ba véve először a ciklus állatait, érdekes jelenséggel lehet szembesülni. Szemben avval az általános szemlélettel, amely - kortól, nemtől, meg­szerzett tudástól függetlenül - a gerinceseket és ezen belül az emlősöket helyezi az érdeklődés középpontjába, Szabó Lőrinc itt említett állatainak döntő többsége ízeltlábú. Ez természetesen a keletkezés megnevezett alaphelyzete miatt nem is lenne csoda, csakhogy a tücskök mellett több szöcske, aztán futrinka (55), halálfejes pillangó, hőscincér, lepke, darázs, pók, vízipoloska, csíbor, csíkbogár, valamint kagyló, csiga (106) az em­lékekből felidézett, általában nemszeretem állatok. Rajtuk kívül egy-két madár, néhány hüllő (gyík, 55, gőte, 106) és kétéltű (ebihal, 105), amihez a múlt emléke fűzte - viszont igen furcsa, hogy a négylábúak közül csu­pán Cila, a fehér macska s egy réti felsorolás tagjaiként hörcsög, egér, nyúl, vakondokok, de mindezen kívül se ló, se kecske, se tehén, se ser­tés, és ami a legfurcsább: se kutya - sehol. Madár is csak kitömve és el­feledve, illetve egy fürj (130). Természetesen egy költői műnek nem kell okvetlen tele lennie különféle állatokkal, ám egy alapvetően az emléke­zésre és életrajzi tényeiben az 1900-1921 körüli évekre koncentrálódó, tehát különösképpen a gyermek- és ifjúkor élményeit felidéző irodalmi műben a kapcsolattartásra leginkább alkalmas állatok hiánya furcsa té­nyező, figyelembe véve azt is, hogy ezek a korai évek, ahogy az emlékező pozíció mutatja, természetközeiben múltak. 218 / Buda Attila

Next

/
Thumbnails
Contents