Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Buda Attila: „Szavaim, arany méhek, itt az ősz"
összekapcsolódik a pünkösd előtti szünettel, valamint a bizonyítványosztással, illetve az apai tiltással. Külön vers idézi fel az árvízi tutajozást, folytatva tovább az egyeredetű emlékek sorát, s ez a későbbi a kellemetlen emléket átlényegíti, a körülményt és az egykori élményt értelmezi a jelen pozíciójából. A tavasz ebben a versben már csak a kifejezések között bújkál, s a kettő közötti harmadikban, amelynek első sorában - „Szöcske, ökörnyál, réti muzsika" - tetten érhető a nyelvi jelenséggé váló, nyelvi jelenséggé formált egykori tapasztalat: hiszen a szöcske, a réti muzsika (a tücsköké) inkább a nyár, az ökörnyál pedig egyedül az ősz jellemzője. Ami az élővilágot illeti, az különösen sokrétű a Tücsökzené ben. Számba véve először a ciklus állatait, érdekes jelenséggel lehet szembesülni. Szemben avval az általános szemlélettel, amely - kortól, nemtől, megszerzett tudástól függetlenül - a gerinceseket és ezen belül az emlősöket helyezi az érdeklődés középpontjába, Szabó Lőrinc itt említett állatainak döntő többsége ízeltlábú. Ez természetesen a keletkezés megnevezett alaphelyzete miatt nem is lenne csoda, csakhogy a tücskök mellett több szöcske, aztán futrinka (55), halálfejes pillangó, hőscincér, lepke, darázs, pók, vízipoloska, csíbor, csíkbogár, valamint kagyló, csiga (106) az emlékekből felidézett, általában nemszeretem állatok. Rajtuk kívül egy-két madár, néhány hüllő (gyík, 55, gőte, 106) és kétéltű (ebihal, 105), amihez a múlt emléke fűzte - viszont igen furcsa, hogy a négylábúak közül csupán Cila, a fehér macska s egy réti felsorolás tagjaiként hörcsög, egér, nyúl, vakondokok, de mindezen kívül se ló, se kecske, se tehén, se sertés, és ami a legfurcsább: se kutya - sehol. Madár is csak kitömve és elfeledve, illetve egy fürj (130). Természetesen egy költői műnek nem kell okvetlen tele lennie különféle állatokkal, ám egy alapvetően az emlékezésre és életrajzi tényeiben az 1900-1921 körüli évekre koncentrálódó, tehát különösképpen a gyermek- és ifjúkor élményeit felidéző irodalmi műben a kapcsolattartásra leginkább alkalmas állatok hiánya furcsa tényező, figyelembe véve azt is, hogy ezek a korai évek, ahogy az emlékező pozíció mutatja, természetközeiben múltak. 218 / Buda Attila