Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Buda Attila: „Szavaim, arany méhek, itt az ősz"

a fájó érzés közvetlen sajgásában és zaklatottságában keletkezett, a 106. a lezárásé és a belenyugvásé. Csakhogy míg a korábbi a visz- szafordíthatatlant hozó évszak valós idejében, tavasszal keletkezett, addig a ciklusszáró több évszakkal később, ami a gyász oldódásával az emlékezést hozza előre, a benyomásról a megformálásra helyezve a hangsúlyt. A 64. számú vers különlegességét az ősznek mint évszaknak s mintáz elmúlás jelképének a szonett egészében megfigyelhető párhuzamos jelenléte adja. A „hős fény", a „meleg", valamint a „hideglelős ború" ellentéte, az év utolsó hónapjai, az „alkonyodó vég", amely az utolsó fizikai emlékeket is kioltja, végletekig fokozza az évszak keltette érzést, s a teljes megsemmisülést vetíti előre: „már jön tán a teljes pokol, / a gondolaté, a semmi, ahol / szűnök én is". Ezt az őszi képsort folytatja a 74. vers, az évszak reális összetevőit erősítve: az utódaikat pusztító lódarazsakat, a színét változtató erdőt, a fényét vesztő napot, a varjak megjelenését. A szonett befejező tercinái immár ezekben az évszakjelzőkben feloldódó, belenyugvó versbeszédet mutatják. Ugyanez a kiváltó élménytől távolodó látás figyelhető meg a következő, 75. számú szonettben is, s ez az átalakulás, az élmények emlékekké változása a már említett, 106. versben ér el a tetőpontjára.

A Tücsökzene című versfüzér időszerkezetéről a recepcióban általánossá vált az a megállapítás, hogy alapvetően három idősík különíthető el benne: a megírásé, az emlékezésé és a kettő között fennálló félmúlté.4

E hármas tükrözés feszültsége mutatja meg - az emlékezet által a maga változatlanságában felidézett, a jelenből visszatekintő átértékelt és a félmúlt értékváltozása miatt említetlenül hagyott

4 Menyhért Anna, Rajzok egy költemény tájairól. Motívum, szerkezet és jelentés Szabó Lőrinc Tücsökzené/eben = Újraolvasó. Tanulmányok Szabó Lőrincről, szerk. Kabdebó Lóránt - Menyhért Anna, Anonymus, [Budapest], 1997, 95-129.

216 / Buda Attila