Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Smid Róbert: Harc a technikával

rülnek a megszólalásban, amelyek az emberi élettér technikai tárgyai­nak adaptálódását vonják maguk után, ezen instrumentalizálódási ak­tusokban azonban a természet önszervezése sem marad érintetlen, és maga is kiszolgáltatottá válik az ökonómiai faktoroknak (Csak egy szó). Ez utóbbi lépés kulcseleme annak, hogy a természet saját mechani­kus ökonómiája is érvénybe léphessen, hogy például szélsőséges klí­ma uralkodjon - megbontva a természetesnek tételezett kiegyenlítődés cirkuláción alapuló elvét (pl. évszakok körforgása). A természetből faka­dó harc, akár úgy értjük, hogy annak ellensége bármi, ökológián kívüli és belüli, akár úgy, hogy az éppen az ember harca az elemekkel, már maga is technikaiként artikulálódik, inhumanitása pedig antropomorfi- zációt eredményez az aposztrophéban, ami viszont nem fékezi az élet technicizálódását, hanem a kívüliség automatizmusaként modellt kínál a dikció technikáinak (Én és ti, többiek). A természettel szemben tehát nincs technikai harc, mert a harc már eleve tőle érkezik meg technika­ként; éppen a természet felől kapcsol vissza a technikai apparátus (és konkretizálódik hadi pusztítássá, idéz elő progressziót a tájképekben, stb.). Miközben az eszközök állapotváltozással szenvedik el a halmazál­lapot-változásokat, a bennük szétszórt én pedig pontosan a természeti jelenségek hatására képes önérzékelése kiterjesztésére - amellyel egy­ben likvidálja is magát-, kialakul az a nyelvi-tropologikus automatizmus, amelynek eredete természet és technika nyelvi interakciói révén kiter­melődve hüposztazálódik a természet rendjeként - oszcillálva (újfent automatikusan) natúra és technika elemei között, egyúttal egymáshoz való viszonyukat modulálva a versbeszédben. Ha pedig a halál nem el­némulás, csak a bioszféra egy másik szintjére lépés, úgy saját eredetét, e mozgás kezdőpontját pontosan annak a cirkulatív dinamizmusnak a ki­aknázásával írja felül a megszólalás, amely dinamizmusnak már eleve csak a megbontásával (ti. a természet rendjének operatív rögzítésével) lehetséges az erről szóló lírai beszédmód - ezért teszi eldönthetetlenné a poétikai operativitás, hogy működésmódja eredendően nyelvi, techni­kai vagy természeti. Harc a technikával /211

Next

/
Thumbnails
Contents