Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kabdebó Lóránt: „egy Költő Agya"

figyeli a maguk materiális valóságában, amelyben a létező önmaga viszonylatait tudatosítja, beteljesítve önmaga megvalósításával önmaga pusztulását. A történet két nemlét közötti idő, amelyben az ember megszüli „gyermekét, a halált".39

A „csoda" pedig, amit saját költői fejlődésében Szabó Lőrinc gyakorlatilag megtalál 1927-1928-tól, a poétikában arra a filozófiai rendszerre emlékeztet, amelyet épp ekkor publikál Heidegger a Sein und Zeitben. Ha a Szabó Lőrinc-vers formát teremtő belső szemléleti alakulását le akarom írni, legpontosabban Heideggert idézhetem:

A lét kérdésének kidolgozása ezek szerint ezt jelenti: áttekinthetővé tenni létében egy létezőt, a kérdezőt. [...] Ajelenvalóléthez hozzátartozó létmegértés egyforma ere- dendőséggel jelenti tehát, hogy megértünk olyasvalamit, mint „világ", és megértjük a létezőnek a létét, amely a világban válik megközelíthetővé. [...] Ajelenvalólétnek alapvető sajátossága, hogy a léte felől előzetesen kikérdezendő létezőként kell szerepelnie. [...] Ajelenvalólétre [...] az jellemző, hogy legsajátabb létét abból a létezőből érti meg, amelyhez lényege szerint állandóan és mindenekelőtt viszonyul, vagyis a „világból". Magában a jelenvalólétben, így annak saját létmegértésében rejlik az, amit úgy fogunk felmutatni, mint a világmegértés ontologikus „visszasu- gárzását" a jelenvalólét-értelmezésére.40

Absztrakt formájában: az aktor szabadon ténykedik, s ezt a néző mint leendő hóhér kíséri figyelmével.41

39 Szabó Lőrinc, Gyermekünk, a halál, Pesti Napló, 82(1931), jún. 7., 41. = Uö., Te meg a világ, 104-105.

40 Martin Heidegger, Lét és idő, ford. Vajda Mihály - Angyalosi Gergely - Bacsó Béla - Kardos András - Orosz István, Gondolat, Budapest, 1989. Az Idézeteket e fordítás alapján közlöm: 94, 102,104,106.

41 „várni, míg hóhérom, / az isten, kivégez". Szabó Lőrinc, Lemondás, Pesti Napló, 79(1928), aug. 26. = Szabó Lőrinc Összes versei, 566-567. „[...] de élni, egy kicsit, végte,egy Költő Agya" / 19