Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Smid Róbert: Harc a technikával

zamosan a szóképzéssel, vagyis azzal a lexikális megszakítottsággal, amelyet a „felbugyog"-ba ékelődő „bor" tag idéz elő. Ez utóbbi alapján a zenének és az azt rögzítő szónak nemcsak a képzési és a hangzási technikái egyeznek meg, hanem a „permetez" és a „felbugybo- rog" igék intenzíven konnotálják a vízszerűséget, a folyékonyságot, és különösen az utóbbi idéz fel olyan pulzáló mozgást, amely a rádióhullámnak mind a technikai, mind a természeti aspektusát enaktálja.

aztán valamit gondol és idekuporodik elém és mint egy kígyóbűvölő, megül a szoba szőnyegén.

A kígyóbűvölőhöz hasonlítása a zenének bár lehetne tüköralakzata annak, ahogyan a zene táncra perdül, a tükröződés itt sem egyoldalú: a megbűvöltség állapotából a hallgató látja bűvölőnek a zenét, tehát maga az aktus pozícionálja a bűvölés forrását, mely forrás ant- ropomorfizálódik a címzetten keresztül (a befogadó megbűvöltsége idézi elő a hasonlatot, amely kígyóbűvölővé avatja a zenét az utóbbi pozíciója miatt [ti., hogy a szőnyegen ül]). Ez egyúttal a bűvölő zene autoaffektivitását is végrehajtja, vagyis a bűvölő maga is megbűvöltté válik, a tőismétlés pedig - akárcsak a beékelődés „felbugyborog"-nál - egyértelmű hullámzást iktat a ritmusba.

Mint egy megbűvölt bűvölő bámul az üres semmibe, aztán lassan megzendül és feldobog az idő szive,

Ez a hullámmozgás szinte a szintaktikát is alámossa a harmadik strófa zárlatában, ahol a „megzendül" zeugmává alakulása után eldönthetetlen, hogy az a szívhez vagy a zenéhez tartozna. Vagy a zene felHarc a technikával /195