Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Smid Róbert: Harc a technikával

szik,10 akkor az operatív közlés, azazhogy parancs azt jelentené, hogy a szöveg pontosan azt hajtja végre, amit mond, azzal, hogy mondja, vagyis minden megnyilvánulás elkerülhetetlenül kivitelezés vagy véghezvitel is a befogadótól függetlenül. John L. Austin példái szerint ilyen alapvető operációk a beszédben az „idézem" vagy a „meghatározom", vagyis amikor a végrehajtás és a szó egybeesnek, mert a cselekvés maga verbális kivitelezés.11 Austin eredeti megállapítása alapján a beszédaktusok valójában operatívak kellene legyenek, vagyis a jogi értelemben vett indoklással ellentétben valamifajta tranzakciót idéznek elő; átruházás vagy meghagyás formájában.12

Az operatív textuális, és egészen konkrétan a poétikai aktusok paradoxona ebből a szempontból az, hogy a deiktikus vagy metafik- ciós műveletek éppen nem tartoznak ahhoz a szöveghez, amely ezeket végrehajtja, miközben az operativitás esetében pontosan ugyanabba az irányba mutat a kijelentés és a cselekvés, a kommunikáció eleme és a kommunikáció művelete. Ha elfogadjuk, hogy az operatív retorika markerekkel dolgozik,13 amelyek funkciójukban konstitutívak, ugyanakkor operatív módon kommunikálódnak a megszólalásban, akkor feltehető a kérdés, hogy ezek nem tartoznak-e egyúttal ahhoz az artikulációs aktushoz is, amely a szöveg operacionális részeit, e markereket egyáltalában lehetővé teszi? Vagyis a szöveg operacionális konstitúciója és a létrejött szöveg maga - mely utóbbiban a végrehajtás egyszerre kiviteleződik és kommunikálódik éppen elem és művelet egymástól el nem különítettsége miatt - együtt hoznak létre egy kiiktathatatlan megkülönböztetést, ami így perfor- matívba fordítja az operatív retorikát. Ugyanis azoknak a megnyilatkozásoknak, amelyek operatívak, és operativitásuk a szövegben végrehajtódik, eközben el kell ismerniük saját magukat és végrehaj- tottságukát operatívként, mely aktus eltér a ténylegesen és eredetileg

10 Lásd ehhez Paul de Man alapvető megállapítását: Paul de Man, Az olvasás allegóriái, ford. Fogarasi György, Magvető, Budapest, 2006, 23.

11 John L. Austin, How to Do Things with Words, Oxford UP, Oxford, 1962, 82.

12 Uo., 7. Austin ugyanakkor pont emiatt döntött a más diskurzusok által kevésbé terhelt „performatív" kifejezés mellett.

13VÖ. Uo., 65.

Harc a technikával / 187