Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Pataky Adrienn: Antropomorf és dendroid organizmusok Szabó Lőrinc és Nemes Nagy Ágnes verseiben

de a költészet talán mégis megsejt és átadhatóvá tesz valamit ebből az organikus működésből, mert ismeri a fák és a természet nyelvét, ahogy Szabó Lőrinc írja: „előző életemben én is azt / beszéltem." (Fák között).

Az elemezett versekben a líranyelv rendre a személytelenség irányába tolódik el, már nem a humán jelenlét éles körvonalai biztosítják a líranyelv referencialitását és érvényét. A lírai én ehelyett - különböző mértékben, de - összemosódik a külvilággal, a humán és nonhumán közötti határok feloldódnak, s ennek következtében az én osztódása, kiterjedése, akár teljes megszűnése megy végbe. Az antopocentriz- mus meghaladása tehát nemcsak a természettudományokban újabban tért nyert neurobiológiai és egyéb nonhumán kutatásokban járt és járhat számottevő eredményekkel, mindezeket megelőlegezni látszanak a vizsgált, 20. századi versek világkoncepciói.

társít. A ködben ugyanakkor elvesztik a tárgyak és a szubjektumok határaikat, körvonalaik megszűnnek őket elválasztani egymástól, így az összeolvadás illuzórikus szinten önmagától végbemegy. E részletben Horváth Kornélia szerint „a szövegből feltárható megismerés »poétikai jellegű«. A költői látás és a költői szó születéséről szól ez a részlet, az anyagból a szóba átvitel komplex képe." - lásd Horváth Kornélia, Fák, tárgyak, szavak. (Nemes Nagy Ágnes: Fák) = Uű., Tűhegyen. Versértelmezések a későmodernség magyar lírája köréből, Krónika Nóva, Budapest, [1999], 127-153.

162 / Pataky Adrienn