Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Pataky Adrienn: Antropomorf és dendroid organizmusok Szabó Lőrinc és Nemes Nagy Ágnes verseiben

táló versekben érhető igazán tetten, ennek vizsgálata is termékeny volna Szabó Lőrincnél és Nemes Nagynál, s az animális, zoopoétikai és zooszemiotikai kérdések szintén (Szabó Lőrinc ízeltlábúitól kezdve Nemes Nagynál a lovak és madarak szerepéig), sőt a 20. századi tech- nicizált világ hozadékának számbavétele is eredményekre vezetne (gépek, robotok, imitálhatóság, helyettesíthetőség, kombinálhatóság stb.). Ez az elemzés mégis egy másik szempontot, a növényi organizmusok (főleg: fák) szerepének vizsgálatát helyezi előtérbe, illetve a fa és a humán lét átmeneteivel, átjárásaival foglalkozik, miközben arra is keresi a választ, hogy az ilyen beíródások miként járulnak hozzá a lírai teljesítményhez, a vers ez esetben mennyiben válik a metamorfózis médiumává, csak tudósítója-e a nyelvi eseményeknek, vagy saját önprezentációját hozza létre az átváltozás-motívumok és a humanitás felfüggesztése, az organikus átjárhatóság tematizálása által. Ez a szempontrendszer ugyanakkor nem mellőzheti az előző kérdés- felvetéseket sem, vagyis az organikus, a kulturális és a gépi nem választható külön egymástól egyik költő lírájában sem.7

Hogy a növényvilág hogyan értelmezhető a humánum felől, aligha bírt kisebb vitaképző erővel az emberi kultúra évezredei során, mint az állatok pozicionálásának kérdése. Az ókorban két nézet állt egymással szemben: Arisztotelészé és Démokritoszé. Előbbi funkció és lélek alapján osztályozta az élőket, egy lélekről szóló szövege szerint a vegetatív (növényi) lélekkel szemben csak az állati képes érzékelni, s az emberi képes értékelni. A növényeknek is van lelkűk, „mert bennük is van olyan képesség és princípium, amelynél fogva ellentétes helyeken növekszenek és fogynak. [...] minden, ami tenyészik,

7 Smid Róbert épp amellett érvel, hogy Szabó Lőrinc lírájában „nem képződik meg ellentét natúra, kultúra és technika közt. Inkább az élő, döntően emberi szervezet gépiesítésének és az organikus szervezettségnek egymást feltételező mintái érvényesülnek a Harc az ünnepértben, így a természeti jelenségek technikák felőli értelmezése a dikcióban nem egyirányúan megvalósítható. Vagyis az embernek és a kulturalitásnak a megszólalás aktusai által végrehajtott technicizálódása számára az ökológiai önszerveződés biztosít modellt, illetve ez fordítva is megtörténik akkor, amikor a természeti jelenségek már eleve technikák által (például az eszközökön jelentkező hatásokként) és technikai folyamatokként kerülnek befogadásra." Lásd Smid Róbert, Harc a technikával. A technikai és a szerves (ön) szerveződés interakciós alakzatai a Harc az ünnepértben, lásd jelen kötetben, ***.

Antropomorf és dendroid organizmusok... /141