Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár-Szabó Zoltán: A (túl)élő üzenete

[ez nagyon hasonló Szabó Lőrinc természetverseinek nem-természetes, urbánus kulisszáihoz] / úgy lapultam a fa tövéhez, / mint egy darab csönd; szürke gyom / ért számhoz, nyers, különös-édes. / Holtan lestem az őrt, mit érez / s a hallgatag vagonokon / árnyát, mely ráugrott a fényes / hallgatag szénre konokon."31 Talán a szamártövis is így, ebben az ekképp megnyíló kettős értelemben holt, tetszhalott (maga a növény egyébként kétéves ciklusú, vagyis egy kiszáradást még követhet testi újjáéledés!).

Az Eszmélet növénymegjelenítéseinek egyik fontos mozzanata közismerten az organikus biológiai egység felbontása az ábrázolás, a költői nyelv által: „Az éjjel rászálltak a fákra, / mint kis lepkék, a levelek"; „halom hasított fa”; „Csak ami nincs, annak van bokra, / csak ami lesz, az a virág, / ami van, széthull darabokra." Nincs mód és talán szükség sem itt ezeknek az idézeteknek a meglehetősen bonyolult feladatot jelentő filozófiai kommentálására, illetve a költemény tágabb kontextusában való pontosabb pozicionálására. Amiért mégis érdemes volt megemlíteni őket, az az, hogy a darab/egész reláció Szabó Lőrinc Szomó/töwsében is kifejezett jelentőséggel bír, még ha talán nem is elsősorban magának a növénynek az ábrázoláséban, bár ott is, hiszen mind a növény sorozatos kettébontása testre és (harcias) öltözetre („talpig fegyverbe öltözöl", „torzonborz végezetedben"), mind magának a szaporodásnak, az élet biológiai túlélésének a leírása tulajdonképpen elvégzi a szamártövis organikus egységének a szétdarabolását. Talán még érdekesebb azonban ebből a szempontból a költemény grammatikai, szintaktikai és fonemikus szintje, ahol Szabó Lőrinc elképesztően nagy energiákat fordít arra, hogy a nyelvi egységeket ezek megbontásának különféle lehetőségeivel ássa alá. Erre a legnyíltabban a zárószakasz feltűnő enjambement-ja (egy olyan költői technika, amellyel Szabó Lőrinc önmagához képest meglepően visszafogottan éi a Szamórtöv/sben) hívhatja fel, akár fogalmi értelemben is a figyelmet: „de mint holt őr,

31 Lásd ehhez Tverdota György, Tizenkét vers. József Attila Eszmélet-ciklusának elemzése, Gondolat, Budapest, 2004,171-172.

134 / Kulcsár-Szabó Zoltán