Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Kulcsár-Szabó Zoltán: A (túl)élő üzenete
Ennek az oppozíciónak az elutasítása persze már inkább egy kortárs vitahelyzetben lesz igazán jelentéses, amely mindenekelőtt Babits költészet-, de talán még inkább kultúrafelfogására irányuló reakcióként engedi olvasni a Szamártövist, akár egyfajta válaszként mindenekelőtt A gazda bekeríti a házát (1925) konzervatív kultúrprog- ramjára. Babits tüskés léckatonái hasonlóképpen támaszkodnak az önmaga őreként védekező élet (ráadásul állatias élet: „sün-életem") képzetére, ám ezt legalább három, nehezen félreismerhető, jelentős különbséggel teszik. 1. Léckatonákról van szó, a kultúra, az emberi mesterség produktumairól, amelyek bekerítik és őrzik, pontosabban megszűrik („de átbocsátva ami még közös maradt"), és ily módon állítják elő és tartják fenn az organikus létezés olyan, békés törvényeit (itt is egyfajta békefenntartás tehát), amelyeket a külvilág sodor veszélybe. A növények maguk nem katonák. „Léckatonáim sorban állnak már, pici / földem a földből kikerítve, könnyű szál / dzsidások módján állnak őrt, hatalmasan / igazságukban: ők a törvény, ők a jog, / erőm, munkám, nyugalmam és jutalmam ők, / s jel hogy vagyok; sün-életem tüskéi e / szakadt létben, kizárva minden idegent". 2. Az így, körülkerítve óvott élet nem szuverén élet, sőt a vers kénytelen is lesz különbséget tenni az élet két formája vagy mechanizmusa, az önpusztító, barbár, lármás rángás és a föld alatt csendben, mintegy a kert védelmében valamely jövő számára növekvő (növesztett) élet között: „[...] Ősz ez? barbár, gyilkos és hazug, / Szemtelen ősz! Nyárnál hangosabb! Csupa vad / zaj, tusa, tánc! Ezer madár alatt a fák / nem ingtak-zengtek ennyire! De élet e / lárma és rángás? Csöndben érik a csira / a föld alatt; halk a termékeny éj; a fű / növése lassú; ez az élet! Kertem, ódd / a magvat [...]". 3. Ezek a katonák mondhatni csak kifelé őrök. Protektiv törvényt és erőt jelenítenek meg, amelynek, úgy tűnik, csak a külső behatolás vagy agresszió elhárítása a feladata. Ellentétben az önnön tüskéiről is tudomással bíró szamártövissel ilyesfajta érvelés, lásd például Weber, Biopoetics, 120-123.). Szabó Lőrinc versének értelmezésében ez a feltevés csak az olvasat első, kézenfekvő, allegorizáló szintjén volna mozgósítható. A (túl)élő üzenete /131
