Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Nagy Csilla: „...hullám csak a tavon"

mert a test pusztulásával a másik iránti sóvárgás nem megszűnik, hanem áthelyeződik egy másik, vitális testbe: „Tegnap egy / nő, akiről tudnom kell, hogy szeret, / akarta, hogy benne érezzelek: / egymást öleltük, minket a sírod, / élet s halál hármunkon osztozott; és sose voltunk még oly boldogok." (II. 338.) A hármas egyesülés tabukat sért: a gyász és a szexus, a sírhely erotizálása egyaránt határsértésnek tekinthető, a második vers azonban mindezt szakrálisán megemelve, a transzcendenciával kapcsolja össze: „Vendégünk voltál, s mi a tieid, / testi vendégek lelki túlvilágban / (másféle nincs!) s oly ezerajku vágyban, / mely a halálnak bontja rácsait / s mindannak, ami időben lakik, / saját magunknak; mert ahogy mi hárman / együtt voltunk, egy gyönyörré kuszáltan / [...] öröklétnek hozta az izeit, s a mindenségnek [...]." (II. 338.) A test határainak lebontása a testből kilépés, az extázis aktusa, olyan elrévülés, amelyben a tárgyi világgal való kapcsolat felfüggesztődik az érzéki benyomás miatt:24 az extázis mind a vallásos, mind a köznapi értelemben egy másik igazság megismerésének az eseménye, amelynek katalizátora itt a „harmadik". Azonban a szövegtérben a harmadik megjelenése, a vele való „ösz- szejátszás" valójában többszörös képalkotás: olyan gesztus, amely során a felidézett halott másik képe mellé, illetve fölé a harmadik arcmása kerül. Ez az eljárás egyszerre jelzi a felejtés törvényszerűségét, valamint azt, hogy a vágy - bár a mindenkori másik egyszerisége, egyetlensége annak személyességét és egyediségét jelzi - valójában éppúgy mechanikusnak és gépiesnek tekinthető, ahogy a fizikai vagy biokémiai folyamatok vagy a testiség materialitása maga.

A Vezeték című vers A huszonhatodik év első részének utolsó darabja: a lineáris olvasás értelmében mintegy előrevetíti a ciklus egészének test- és szubjektumfelfogását, a filológiai hátteret tekintve pedig lezáró gesztusként érthető (tudjuk, hogy a kötettel végzett szerzői munka utolsó fázisában került be a szöveg). Már az első né24 Lásd Kecskeméti Gábor, A huszonhatodik év 62. szonettjének motívumtörténetéhez = Kabdebó Lóránt köszöntése 65. születésnapja alkalmából, szerk. Bessenyei József - Fe- renczi László - KovAcs Viktor - PAlfi Ágnes, ME BTK, Összehasonlító Irodalomtörténeti és Művészettörténeti Tanszék, Miskolc, 2001, 248-252.

...hullám csak a tavon" /111