Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Nagy Csilla: „...hullám csak a tavon"
Egészen! / Két önzés titkos párbaja / minden egyéb; / én többet kérek: azt, hogy a / sorsomnak alkatrésze légy." A morális dilemma abból adódik, hogy az „igaz" csak a másik teljes önfeladásának, az identitás felszámolásának függvényében teljesülhet, a tabusértő kimondott tartalom és a szenvtelen hangnem feszültsége révén a vers felforgatja az intimitáslíra konvencióit. A szöveg retorikai szerkezetét az aposztrophé alakzata határozza meg, amely közeliként, jelenlévőként tételezi a távolit, azaz olyan diszkurzív helyzetet hoz létre, amely előfeltételként veszi tudomásul a te létét, a megszólítása során képzi meg önmagát.16 A te tudomásulvétele, létezése szükséges feltétele, előzménye a megszólalásnak, de a megszólított mindenkori másik ebben az értelemben is csak funkciójából adódó identitással bír: akár egy alkatrész, nem nélkülözhető, de szükség esetén cserélhető, pótolható és helyettesíthető. Kulcsár Szabó Ernő A szerelmi líra vége című tanulmányában olvasható: A Semmiért Egészen annyiban joggal nevezhető - hagyományos fogalommal - a szerelmi líra alkotásának, hogy az emberi kapcsolatok egyik legfőbb médiumán keresztül beszél az intimitás (látszólag nagyon is szokatlan) konstrukciójáról. Annyiban viszont bizonyosan nem a klasszikus szerelmi líra folytatója, hogy magát a szerelmet távolról sem a másik tökéletességétől megbűvölt vagy szenvedélye rabjaként cselekvő/szenvedő/követelő én intimitásvágyával hozza összefüggésbe. Sem az nem történhetik tehát itt meg a beszéd alanyával, hogy saját énjébe olvasztva számolja föl a másik idegenségét, sem pedig az, hogy a másikban való feloldódástól remélje identitása újralétesülését. Mert akár a másik meghódítása, akár a neki való alávetettség jegyében képződik meg 16 Vő. Jonathan Culler, Aposztrophé, ford. Széles Csongor, Helikon, 2000/3., 376-377. 106 / Nagy Csilla