Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
Lexikon
Szigorúan titkos Havasi Ferenc (1929—1993): kőműves, politikus. 1954-től Komárom megyei pártfunkcionárius, megyei (első) titkár, a Központi Bizottság titkára (1978—87), Politikai Bizottsági tag (1980-88), a Központi Bizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője. Miniszterelnök-helyettes (1975-78), a budapesti pártbizottság első titkára (1987-88). Hazafias Népfront: társadalmi szervezet. 1954 és 1990 között működött, célja „a magyar társadalom valamennyi osztályának, rétegének összefogása” volt. Egyéni tagsága nem volt, tömegmozgalomként működött. Az akkori politikai rendszer minden elemét, az MSZMP-t, a tömegszervezeteket, valamint a társadalmi és kulturális szervezeteket egyesítette. Önálló napilapja 1954 és 1989 között a Magyar Nemzet. Háy Gyula (1900-1975): drámaíró, műfordító. Németországban (1920-35), majd a Szovjetunióban élt. Az emigrációból 1945-ben tért haza. 1948-1950 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanszékvezetője volt. 1956 szeptemberében az írószövetség társelnökévé választották. A Szabad Kossuth Rádióban segélykérést olvasott fel 1956. november 4-én. 1957 elején letartóztatták, majd a nagy íróper másodrendű vádlottjaként hat évi börtönre ítélték. 1960-ban amnesztiát kapott, 1964-ben Svájcba költözött. Hegedűs Géza (1912-1999): író, újságíró, költő, színházi szakíró, kritikus, egyetemi tanár. 1935-ben jogi diplomát szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol történelemből és irodalomból is lediplomázott. 1936-1940 között ügyvédjelölt, 1939- 1946 között az Anonymus Könyvkiadó lektora és irodalmi vezetője, 1945-1973 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola művészetelméleti tanszékvezetője. 1946-1949 között Budapesten a városházán osztályvezető tanácsosként dolgozott, valamint a PPT-n a filozófiatörténet tanára volt. 1947-1949 között a Jövendő irodalmi rovatvezetője, 1955-1957 között a Magvető Könyvkiadó igazgatója volt. Hermann István (1925-1986): filozófus, esztéta, kritikus. Egyetemi tanulmányait az ELTE BTK-n végezte el 1945-1950 között magyar-filozófia-politikai gazdaságtan szakon. 1950-1956 között közgazdasági technikumi tanár volt. 1956-1958 között, illetve 1967-1973 között tudományos munkatársként dolgozott az MTA Filozófiai Intézetében. 1957-ben, majd 1968-tól megbízott előadó volt az ELTE BTK-n. 1958- tól ismét középiskolai oktató a Kaffka Margit Gimnáziumban. 1965-1967 között a Színháztudományi Intézetben tudományos munkatársa, főmunkatársa, 1973-tól tudományos tanácsadó az ELTE BTK-n. 1973-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. 1977- 1986 között a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem vezetője. A filozófia történetének kutatása és oktatása mellett foglalkozott esztétikával is. A modern médiumok esztétikai felépítését is kutatta. Lukács György írásait és filozófiai személyiségét is vizsgálta. Tagja volt a Pen Clubnak, az írószövetségnek, a Színházművészeti Szövetségnek, a nemzetközi Hegel Társaságnak. Hernádi Gyula (1926-2005): író, forgatókönyvíró. 1944-ben a Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem hallgatója lett, azonban a háború megszakította tanulmányait. Leventeként került orosz hadifogságba, a Krím félszigetre, ahonnan csak 1947606
