Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[13.] Verebes István Kaposvár 1972 Kaposvárott - 1972
Szigorúan titkos vántak meghívni, akik a bemutató után elmondják majd véleményüket, s akkor eldől, hogy játsszák-e még egyáltalában, hol és hányszor. A játszási hely különben a nagyszínházi épület színpada lett volna, leeresztett vasfüggöny mellett, a közönséget is a színpadon elhelyezve. Alig indultak meg a belső - még a szöveget csiszolgató, próbálgató — munkálatok, eljuttatták az ideiglenes szövegkönyvet mind a tanácsi művelődésügyi osztálynak, mind főosztályunknak. Az volt a véleményünk, hogy egyrészt az anyag még nagyon kialakulatlan, zavaros, sok csiszolásra tart igényt, másrészt a próbálkozás érdekes, fiatalos lelkesedés fűti, s a végső szándék mindenképpen pozitív: a szerző és egyáltalában a szerző elítéli a vegetáló életmódot, közösségi gondolkodás és tettek után kiált, ezt ajánlja a város (a megye) polgárainak, de többek között a színészeknek, helyi művészeknek, vidéken élő értelmiségieknek is. Lejáratja a mindenben kételkedőket, a csak maguknak élőket, a nyárspolgárokat, felfed bizonyos torzulásokat, hibákat mind a helyi gazdasági, mind az igazgatási és politikai vezetésben. E felfedések a mi véleményünk szerint nem terjedtek túl azon, amit az utóbbi években a magyar novella, regény és drámairodalom java megcsinált, vagy azon, amit lapjaink is gyakran - majdnem naponként - bíráló írásaikban megtesznek. Hasonló volt a véleménye a megyei művelődésügyi osztálynak, s ez a véleményük máig sem változott. A bemutató előtt pár nappal a Megyei Pártbizottság - tanulmányozva a szövegkönyvet - határozottan arra kérte a színház vezetőségét, hogy a próbákat hagyják abba, a bemutatót halasszák el, mert kifogásaik vannak a vállalkozást illetően. Munkatársunk azonnal Kaposvárra utazott, s ott a tanácsi illetékesekkel, valamint a színház vezetőivel, rendezőjével felkereste a Megyei Pártbizottság Agit. Prop. Osztályának vezetőjét és a színházzal foglalkozó munkatársát. Hosszantartó, alapos vita folyt a szövegkönyvről, s akkor a végső megállapodás a következő volt:85 Senki nem kételkedik a vállalkozás becsületességében, jó szándékában. A szövegkönyv sok igazságot tartalmaz ugyan, de akadnak benne tárgyi tévedések is, s elképzelhető, hogy gondos munkával a további adatok összegyűjtésével más illetékesek megkérdezésével a dokumentumdrámát sokkal jobbá lehet tenni. Szó volt arról, hogy még többen elolvassák a helyi vezetők közül a szövegkönyvet, s kifejtik véleményüket, tanácsokat adnak. A színház vezetői, a rendező maga is elfogadták ezt a bírálatot, illetve megállapodást; leszögezték, hogy nem tekintik eltiltásnak ezt a jóindulatú beavatkozást, figyelmeztetést, s azon lesznek, hogy mártírium ne legyen az ügyből. Azóta a színház vezetősége levette a napirendről a darab bemutatását, mert a tavaszi színházi találkozóra készülnek, s ez minden energiájukat igénybe veszi. Az is igaz, hogy a mintegy két héttel ezelőtt történt megállapodás után senki nem foglalkozott tovább - segítőleg és egyáltalában - az üggyel. Részünkről is lezártnak tekintjük egyelőre az ügyet, azzal a tanulsággal, hogy bár a stúdiójátszás szabályait itt betartották, a színház vezetésének szorosabb politikai kapcsolatrendszert kell kiépítenie, hogy az ilyesfajta eseteket elkerülje. 85 Az utolsó szavak aláhúzva, a lap szélén a következő megjegyzés tollal: „Ellentétes egymással ez - és az utolsó bekezdés”. 80
