Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[11.] Csurka István Szék, ágy, szauna a Thália Színházban - 1972
Csurka István Szék, ágy, szauna a Thália Színházban - 1972 [11.] Kurcz György főosztályvezető-helyettes (Budapest Fővárosi Tanács VB Művelődés- ügyi Főosztálya) levele dr. Malonyai Dezső főosztályvezetőnek (Művelődésügyi Minisztérium Színházi Főosztály) Csurka István: Szék, ágy, szauna című drámájáról - 1972. január 16. Kedves Malonyai Elvtárs! A Thália Színház következő tervezett bemutatója Csurka István: Agy, szék, szauna c. szatírájának most elkészült változata.81 A szatíra témája „kényes kérdés” lenne, ha már annyiszor meg nem írták volna, Csurka István maga is sokkal jobban. íróinknál a hősies magatartás ma igazán korszerűtlen attitűd, tekintve, hogy véleményüket elmondhatják, nem árt azonban ha gondolkodni bátran mernek, azaz mondanivalójukhoz eredeti megfogalmazást keresnek és találnak. Ebben a szatírában elsősorban ugyanis nem azok a társadalmi ellentmondások háborítják fel az olvasót, amelyeket tükröz, hanem az, hogy kabarétréfákban és jelenetekben már többször elpuffogtatott szituációk, jellemek és megoldások sora vonul fel újra. Csurka szatírájában semmi eredeti felfedés nincs, sem a felvetett társadalmi probléma szemléletében, sem a jelenség okainak felkutatásában nem jut egyéb következtetésre az író, mint amit enélkül is tudunk. Az újságokból is értesültünk arról, hogy vannak, akik összeköttetéseik révén minden erkölcsi és szellemi értéket nélkülözve olyan rendkívül jól jövedelmező pozíciókba kerülnek, ahol anyagi és erkölcsi visszaélések sorát követik el. Ezek a visszásságok előbb, utóbb kiderülnek, s ki-ki elnyeri méltó büntetését. Körülbelül ez történik Csurka művében is. Az újságcikkektől csak annyiban különbözik, hogy az élet többségében leleményesebb és hihetőbb történeteket ír, mint amilyen cselekményt a szerző tákolt ezúttal. A drámaírás mesterségét kiválóan értő Csurka megdöbbentően gyenge, vontatott és érdektelen módon tálalja mondanivalóját. Kész sémákkal dolgozik mind a szituációkat, mind a jellemeket tekintve. Csurka eddigi drámaírói munkásságának érdeme,- akkor is ha műveivel gyakran vitázni lehetett, sőt kellett, - hogy társadalmi életünk lényeges ellentmondásaira tapintott rá, s ezt úgy közölte, hogy gondolkozni kényszerített. 81 Csurka István, Szék, ágy, szauna (bem.: Thália Színház, 1972. március 17. rend.: Léner Péter). 75
