Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[7.] Csurka István Döglött aknák Veszprémben - 1971
Szigorúan titkos A mű azonban egészében és részleteiben tartalmaz néhány olyan elemet, amely a közönség egyes rétegeiben, tájékozódásunk szerint, ellenérzést váltott ki. Mindenekelőtt a szektás figurája alkalmat ad arra, hogy a jelenlegi helyzetre vonatkozó negatív megjegyzéseiből a politikai képzettség alacsonyabb szintjén állók azt a következtetést vonják le, hogy ilyen - rendszerünkkel szembenálló - szektás figurák ma is vannak. Demagóg jelszavait, módszereit egyesek úgy fogták fel, hogy ezek jelenleg is élnek és hatnak. Azok, akik az 50-es években kisebb-nagyobb politikai szerepet játszottak, úgy érzik, hogy a darab ellenük is szól, holott ők már túltették magukat ezeken a problémákon. Az ellenkező oldalról nézve a dolgot a reakciós figurája művészileg kidolgozottabb, árnyaltabb s bizonyos fokig szimpatikusabb a közönség számára. A jobbos, reakciós nézetek képviselői körében helyeslésre talált, hogy az az alak ennyire kifigurázza a szektás szereplőt; sőt szerettek volna még negatívabb bírálatot hallani ezekről az emberekről, erről a korról. Mivel hazánkban akkor is a szocializmus építése folyt, végső soron ez a logika a szocialista rendszer erőteljesebb kritikáját kívánta látni a színpadon. Jogosan kifogásolhatták a nézők az olyan megjegyzéseket, mint a „kiemelt kórház”, vagy az ellenállási mozgalom gúnyos fricskáját, amikor kiderült, hogy a főhős nem is volt partizán, csak kérkedett ellenálló mivoltával, hiszen abból hasznot lehetett húzni. Különösen bántó volt a reakciósnak az a kijelentése, hogy „ha nagyobbat tüsszentenék, elsöpörném ezt a rendszert.” Azzal nagy hibát követett el Csurka István, hogy a reakciós és a szektás figuráját nem állítja szemben a társadalom pozitív erőivel. Vérszegény érv az, hogy a dráma abszurd jellegéből adódóan képviseli az ellenpólust egy harácsoló fiatalember és egy erkölcseit tekintve erősen kifogásolható színésznőcske. Ezzel nem érte el azt a szándékát az író, hogy még ezek a figurák is magasabb szinten állnak a két főhőshöz képest. A szektás és a reakciós békés egysége ezekkel a mellékszereplőkkel nem szerencsés megoldás. Még abszurd körülmények között is szerepelhetett volna velük szemben egy mai, s mindenképpen pozitív személy. Emiatt a szerző kritikai indulatai mögött nincsenek a társadalomnak olyan erői, amelyek hitelesítenék ennek a kritikának az igazságát, hevességét, s úgy tűnik, hogy Csurka a színpadon kívül maradt saját véleményével. A veszprémi nézőközönség túlnyomó többségének politikai érettsége kifejezésre jutott abban, hogy Csurka darabjának bemutatása nem jelentett semmiféle politikai zavart, konfliktust, s nem láttak többet a drámában, mint ami ténylegesen benne volt Veszprém, 1971. november 2. Szász András M. Prop. Műv. Osztály Jelzet: MNL OL M-KS288.f. 36.cs. 1971. ll.ö.e. Géppel írt tisztázat, Saját kezű aláírással, pecsét nélkül. 67
