Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
Lexikon
Szigorúan titkos Kazimir Károly (1928-1999): rendező, színházigazgató. 1953-ban lett a Nemzeti Színház rendezője. 1955-től a Miskolci Nemzed, 1957-től a Petőfi, majd 1958-tól a Vígszínház rendezője. 1961-től a Thália Színház főrendezője, majd 1972-től 1991-ig igazgató-főrendezője volt. 1958-ban alapította meg a Körszínházat. 1987-1990 között a Színház és Filmművészeti Főiskola rektora. 1963-tól 1986-ig a Magyar Színházművészed Szövetség főtitkára. Kazán István (1924-2006): rendező, színházigazgató. 1956—1962 között a Magyar Néphadsereg Színháza rendezője. 1962—69-ben a József Attila Színház főrendezője, 1973- tól 1977-ig a Budapesti Gyermekszínházban igazgató-főrendező volt, ahol színészképző stúdiót is vezetett. Kerényi Imre (1943-): rendező, színházigazgató. 1966-ban a Madách Színházhoz szerződött. 1978-tól a szolnoki Szigligeti Színház igazgató-főrendezője, 1980-tól a Népszínház, 1983-tól a Nemzeti Színház rendezője. 1989-től 2004-ig a Madách Színház igazgatója. Keresztury Dezső (1904—1996): író, költő, irodalomtörténész. 1945-1947 között vallás- és közoktatási minisztere. Az MTA főkönyvtárosa (1948—50), az OSZK főosztályvezetője (1950-70). Kertész László (1915-2004): rendező, zeneigazgató. A Zenekadaáémai hegedű tanszakán végzett, majd 1946-47-ben a Színházi Akadémi rendező-továbbképzésen vett részt. 1948-ban a Mesebarlangban kezdte a pályát; 1952-től az Állami Bábszínház rendezője lett. 1956-ban az Állami Déryné Színházhoz szerződött, ahol 1977-ig töltötte be a főrendezői tisztet. 1971-től a társulaton belül operatagozatot alakított. Néhány klasszikus operett után Donizetti: Szerelmi bdjital c. vígoperájával indította el a tájoló operarészleget, jóminőségű sikeres produkciókkal. 1978-1988 között a Népszínház operatársulatának zeneigazgatója volt. 1988-ban ment nyugdíjba. Kertész Ákos (1932-): író. 1950-ben érettségizett Budapesten, s mivel polgári származása miatt nem vették föl az egyetemre, 12 évig karosszérialakatos volt az Ikarus Karosszéria- és Járműgyárban, majd 1954-1966 között az V. sz. Állami Autójavító Vállalatnál. Közben állami ösztöndíjjal elvégezte az egyetemen a magyar-népművelés szakot (1961-1966). 1966-1992 között a Mafilm dramaturgja, forgatókönyv- és dialógusírója volt. 1994-1997 között az Élet és Irodalom című hetilap szerkesztője és főmunkatársa volt. Jelenleg Kanadában él. Király István (1921-1989): irodalomtörténész. 1971-től országgyűlési képviselő. 1959- ben az ELTE-re került: a XX. századi magyar irodalomtörténeti tanszéken volt egyetemi tanár, majd tanszékvezető, 1988-ig. 1953 és 1956 közt a Csillag folyóiratot szerkesztette, 1962 és 1969 között a Kortárs, 1970 és 1989 között pedig a Szovjet Irodalom című folyóiratot. 1970-től haláláig a Világirodalmi lexikon főszerkesztője volt, 1967-től a Magyar életrajzi lexikon szakszerkesztője. Király Istvánné (?-?): tolmács, fordító. Született: Landler Mária. Király István irodalom- történész felesége. Akimov Színház és látomás c. (1967) könyvének egyik fordítója. Az 611
