Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
Lexikon
Szigorúan titkos Dóba Ferenc (?-?): kultúrpolitikus. 1964-ben Bakos Gyula távozás után került, mint függetlenített párttitkár a Nemzeti Színházhoz. Dobozy Imre (1917-1982): író. 1947-1959 között a Szabad Föld, a Szabad Nép és a Népszabadság munkatársa. 1961-1963 között az Elet és Irodalom főszerkesztője. 1959- 1973 között az írószövetség főtitkára, 1975-1981 között elnöke. Regényeket, elbeszéléseket, színműveket publikált. Drecin József (1929-?): esztergályos, közgazdász. 1952-től az Országos Tervhivatal munkatársa, 1970-től elnökhelyettese. 1980-tól művelődésügyi miniszterhelyettes. Egri István (1905-1980): színész, rendező. 1929-ben szerzett diplomát a Színművészeti Akadémián, majd a Magyar és a Kamara Színházban, szerepeket kapott a Vígszínházban melynek később szerződött tagja lett. 1948-ban elvállalta a Pesti Színház igazgatását. Az államosításkor az Ifjúsági Színház élére került, majd a Belvárosi Színház, később a Magyar Néphadsereg Színháza főrendezője lett. Igazgatta a Petőfi Színházat, dolgozott a József Attila és a Jókai Színháznál. 1965—1975 között, majd 1978-tól haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. 1975—1978 között a Madách Színházban játszott és Győrben rendezett. Elnöki Tanács: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1949. évi alkotmány szerint a köztársasági elnök tisztsége helyébe lépett, ún. „kollektív államfő” volt, amely testületileg gyakorolta az államfői pozíciót, ezen felül Országgyűlést helyettesítő funkcióval rendelkezett. Az Elnöki Tanács elnöke nem volt elnöke az országnak. Az Elnöki Tanácsot az Alkotmány 1989. évi módosítása szüntette meg. Egyetemi Színpad: 1957-ben alakult meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem támogatásával, annak Pesti Barnabás utcai (Bölcsészettudományi Kar) épületében. Tagjai főként az intézmény hallgatói közül kerültek ki, akik öntevékeny módon vettek részt a munkában. Működésük sokfelé ágazott: a művészetek, a társadalom- és természettudományok egyaránt foglalkoztatták őket. Az Egyetemi Színpadon belül több csoport működött, így például a Bartók Béla Egyetemi Énekkar, a Koncertzenekar, a Tánckar és az Universitas Együttes, amely az egyetem amatőr színházi csoportja lett, illetve az Universitas Bábstúdió, az ELTE Amatőrfilm Klubja és a Balassi Bálint Szavalókör. A különböző csoportok itthon és külföldön nagy sikereket értek el, elsősorban a 60-as években, mely az Egyetemi Színpad fénykora volt. Az Universitas Együttes, amelynek alapító tagjai közül többen profi művészek lettek - Fodor Tamás, Halász Péter, Herényi Pál, Kristóf Tibor, Sólyom Kati, Jordán Tamás - első nagy sikerét Majakovszkij Gőzfürdő c. művével aratta. A munkában sok nagy művész is segítette az egyetemistákat, így Ruszt József, Latinovits Zoltán. Mások önálló estjeikkel szerepeltek, pl. Men- sáros László XX. század c. műsorával. Eörsi István (1931-2005): író, költő, műfordító, publicista. Fiatalon sztálinista nézeteket vallott, s Sztálin halála alkalmából dicsőítő verset is írt. 1953-tól reformer gondolkodású lett, Nagy Imre követője, az 1956-os forradalomban aktívan részt vett, amiért 602
