Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[69.] A Nemzeti Színház igazgatójának, Sziládi Jánosnak a pártvizsgálata - 1982
Szigorúan titkos A rendszertelenül megtartott Igazgatótanácsi ülésen - amelyen jelen van a párttitkár is - átfogó műsorpolitikai, illetve intézményi kérdések nem szerepelnek. Sziládi elvtárs alapvető vezetői módszere az, hogy két rendezővel tárgyal és dönt el mindent. A vezetés munkájába, döntéseibe nem vonja be a pártszervezetet. Sziládi elvtárs és Vadász Ilona elvtársnő munkakapcsolata megromlott, bizalmatlanságuk kölcsönös. Ez kiéleződött azután, hogy Sziládi elvtárs kinevezésével kapcsolatban a pártvezetőség tiltakozását jelentette be. (1. sz. melléklet)- A pártszervezet szervezeti élete gyenge. Két év alatt mindössze két taggyűlést tartottak. Pártvezetőségi ülést félévenként hívtak össze. - A pártbizalmiak összehívása még ritkábban történik meg. Önálló pártcsoportélet nincs. A pártszervezetnek még munkaterve sem volt, elmulasztotta a szakmai vezetés beszámoltatását, nem volt cselekvő- képes.- Vadász Ilona 1975 óta párttitkár. A színház „érdemes művész” rendezője. A színház vezetése azonban közepes képességű rendezőnek ítéli meg és sértettként kezeli. A színháznál eltöltött 36 év alatt 14 egyéni stúdió és kamara darabot rendezett, valamint 6 produkció társrendezője volt. Vadász elvtársnő 1945 óta párttag - mélyen elkötelezett, a maga módján szenvedélyesen küzd a Nemzetiért, a társulatért, de ebben a küzdelemben magára marad. Egyedül harcol és vállal konfliktusokat. A szervezeti élet ritkaság- számba menő eseményei nem teszik lehetővé, hogy a pártvezetőség kollektív vezető testületté fejlődjön. A párttitkár nem tanácskozik a pártvezetőséggel, hanem annak tagjaival személyenként tárgyal. Ez magára maradottságának legfőbb oka és természetesen következménye, hogy ezért nem válhat az állami vezetés partnerévé sem. 4.) A Bizottság következtetései: A.) Az 1981. június 18-i beszámoló taggyűlés, valamint az október elsejei vezetőségi ülés írott beszámolóit alapos vita nem előzte meg. Bár a vezetőség tagjainak többsége a tartalmat megismerte és aláírta. Éppen ezért a Bizottságnak az a véleménye, hogy a beszámolók sok vonatkozásban tartalmaznak homályos célzásokat, nem egyszer vádaskodás színezetűek. Ahelyett, hogy nyíltan és bizonyítottan elemzett jelenségeket, tendenciákat tárt volna a pártszervezet, illetve a színház állami vezetése elé. Emellett — a párttitkárnő magányos küzdelme, a pártvezetőség alkalmi találkozásai — a párttaggyűlések súlyának lebecsülése, a pártcsoport élet hiánya nem tették kihasználhatóvá az 51 tagú pártszervezetben rejlő potenciális erőt. 552
