Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)

[65.] Jegyzőkönyv az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottsága üléséről - 1981. április 7.

Szigorúan titkos Az értekezleten már előzetesen közöltük a színházakkal és a tanácsokkal:- nem tűzhetők műsorra Márai, Dunai és egyelőre Háy művei; nem tartjuk szerencsés­nek a Herczeg- és Zilahy-művek bemutatását,- eltanácsoltuk a színházakat Nádas: Találkozás, Mészöly: Ablakmosó, Weöres: Kétfejű fenevad, Bond: Kinn vagyunk a vízből, Misima: De Sade márkiné c. műve előadásától;- nyomatékosan felhívtuk a figyelmet arra, hogy egyes magyar szerzők személyével kap­csolatosan megalapozott fenntartásaink vannak (Csalog, Petri);- azok a magyar darabok, amelyeket ezideig csak részben, esetleg szinopszisból ismerünk, de amelyek szinte biztosan gondot fognak okozni, csak a velünk való konzultációk és a szükséges mérvű szövegmódosítások elvégzése után, garantált rendezői értelmezésben vihetők színpadra;- Spiró, Tandori, Pinter művei a jelzett mértékben egyszerre nem kerülhetnek bemuta­tásra, ezeknél erőteljes szelekció szükséges, velünk is konzultálva;- Illyés és Németh László jelzett darabjának műsorra tűzési szándékát tudomásul vesz- szük, a rendezők személye garancia a tisztességes előadásra;- Örkény: Forgatókönyv-ének csak a vígszínházi bemutatását támogatjuk, bizonyos szö­vegkorrekciók elvégezhetősége esetén.451 Kategorikusan figyelmeztettük a színházakat, illetve a tanácsokat arra, hogy:- a színházak drámamegrendelő, darabkutató, válogató, az írott műveket színpadképessé tevő dramaturgiai munkája ma különösképpen politikai-ideológiai munka is; a magyar drámaírók, s különösen a fiatalok elkészült műveivel, a fordításokkal kapcsolatosan éljenek határozottabban az átdolgoztatás, a szövegkorrekciók, a nyelvi-stiláris módosítások eszkö­zével; a műsortervben feltédenül gyarapítandó a mai szovjet és NDK-darabok száma;- a színházi műhely színpadra állító munkája, a rendezés és tervezés világos politi­kai-ideológiai értelmezői feladatkört is jelent, különösen a vitatható, problematikus művek esetében;- közös erővel véget kell vetnünk annak, hogy az előzetes évadtervekből kihagyatott mű­vek évadközben vissza-vissza-lopakodnak a megvalósuló műsorba;- a nyilvánosság-szabályozás eszközeivel (mi kerül nagyszínházba, kamaraszínházba, stú­dióba) következtesebben kell élnünk; a sajtó a TV, a Rádió ennek arányában, előzetes információk alapján foglalkozzék a bemutatókkal;- határozottan fel fogunk lépni az ellen a színikritikai szemlélet ellen, amelytől a gon­dolatilag problematikus mű, a kiábrándult, a szkeptikus, a morbid hangvétel hamar megkapja a „korszerű” jelzőt, s hogy a gondolati, eszmei-ideológiai aspektusú elemzés valamiféle elavult, lejárt és így mellőzhető gyakorlat. 451 Örkény István, Forgatókönyv (bem.: Vígszínház, 1982. január 14. rend.: Valló Péter). 501

Next

/
Thumbnails
Contents