Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[4.] Urbán Ernő Fő a csomagolás a Vidám Színpadon - 1971
Szigorúan titkos vetkezet külön pavilont, sajtókonferenciát, TV-reklámot kapjon. A vidéki KTSZ-ből pesti „vezérképviselettel” rendelkező társulás lesz, mely még a nevét is megváltoztatja. (Léda KTSZ-re) A szövetkezet vezetői 50.000 forinttal kívánják honorálni a vezérigazgató „önzetlen” segítségét, amit a lánya esküvőjére, nászajándék gyanánt szeretnének átadni. Egy bűnügyi riporter azonban megszimatolja a KTSZ cégtábla mögött rejlő üzelmeket és a díszes társaságot leleplezi a vezérigazgató előtt. Fejes „elvtárs” ennek ellenére szemet huny a dolgok felett, az akadékoskodó riportert egy telefonnal „elintézi”, a szövetkezet pedig új profillal, a „libalokállal” gazdagodva folytatja tovább működését. E röviden vázolt cselekmény kitűnő matériát nyújt a szatírához. Ha fentebb idézett elvi célkitűzések alapján az alkotók ezt mélyítették volna el, biztosan jobb szatírát hoztak volna létre. A színház társulatát ismerve azonban Urbán olyan művészi engedményeket tett, amely devalválta ugyan a darab értékét, de jobban megfelelt a Vidám Színpad lehetőségeinek, profiljának. A színház Horváth Tivadart, a darab kijelölt rendezőjét bízta meg a mű dramaturgiai munkájával is. Ez végig érezhető a drámán. Számos olyan jelentsor szerepel a darabban, ami sejteti egy revüképekben gondolkodó rendező (elismert és tehetséges rendező) keze nyomát. Itt nem csupán a vetített képeken hivalkodó táncosnőkre gondolunk, hanem arra, ahogy „behozzák” a színpadra az egyes szereplőket. Mindez egy látványos revüben szükséges — itt talán több a kelleténél. Ha az alkotók valamiféle szövetkezeti dolce vitát akarnak ábrázolni, akkor is vitatható ez a felfogás. Nem is annyira rendezőnek, hanem inkább a színháznak tett engedményt Urbán Pór Miska bűnügyi riporter alakjának megformálásával.34 Megítélésünk szerint ez a figura viszi el elsősorban a szatírát egy más műfaj, a bohózat irányába! Már első megjelenésében (csupasz arc, matrózszakáll, kockás öltöny) is burleszk-figura és különböző „átváltozásai” a félszemű telefonszerelőtől a hippy-dobosig egyértelműen jelzik az alkotó szándékát. Urbán minden valószínűség szerint „Kabosban gondolkodott” a szerep írásakor. Rendkívül sajnálatos ez, ugyanis a darabban a riporter az egyetlen pozitív személy: ő látja meg a visszaéléseket, ő akarja leleplezni az üzelmeket, ő hajlandó feláldozni Fejes vezérigazgató megmentése érdekében a riportja sikerét is. Urbán nem csupán Pór Miska megrajzolásával tett engedményt. A bohózati szituációk egész sorát felhasználja a nevettetés érdekében. Az elcserélt pénzestáska, a papucsférj TSZ-elnök35 „tettenérése” egy más műfaj rekvizitumai közé tartozik. 34 Pór Miksa bűnügyi riporter — Kabos László. 35 Magyarországon a téeszesítést a Rákosi-korszakban vezették be először szovjet mintára. A termelőszövetkezetek (TSZ) alakításával a tagokat megfosztották magántulajdonuktól. Gazdasági szempontból a téeszesítés elsősorban az iparosodást szolgálta, megkönnyítette az erőforrások elvonását, és biztosította a munkaerőt. A mezőgazdaság kollektivizálása a Kádár-korszkban is folytatódott, de ekkor a tagok már kedvezményeket is kaptak. 46
