Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[56.] Az 1979 őszén bemutatott drámák kritikai visszhangjai - [1979]
Szigorúan titkos pesek pótolni a felkészültség hiányát. Az Új Tükör naprakész, rendkívül gyors és rugalmas kritikai rovata igen egyenetlen erőket alkalmaz, amivel igencsak dezorientálhatja azokat az olvasókat, akik színházi eligazodásukat e laptól várják; Ökrös László, Iván Gábor, Köröspataki Kiss Sándor pl. aligha van egy súlycsoportban az alkalmilag ide is író Mészáros Tamással, Máriássy Judittal és e sorok szerzőjével. Végezetül a Film - Színház - Muzsikánál tovább dúl az anarchia. Magam is kíváncsi lennék rá, hogy a produkciókat kiszignálva, eleve aszerint választanak-e, hogy - valamilyen rejtelmes szempontrendszer értelmében - az illető előadást magasztalni kell-e vagy levágni, és eszerint esik a választás az előző esetben Illés Jenőre, Dalos Lászlóra, Nagy Juditra, esetleg magára Hámori Ottóra, az utóbbiban Váncsa Istvánra vagy valamelyik fiatalabb beltagra (akik egyébként biztató indulás után, valami érdektelen és zavaros középutasságot képviselnek) - vagy pedig egyszerűen egy kalapból húzzák ki a neveket, az érintett produkciók szerencséjére vagy szerencsétlenségére. Mindenesetre: a lap kritikusainak dicsérete éppoly kevéssé mérvadó, mint elutasítása. Éppoly kiszámíthatatlanul szubjektivek, mint Mátrai-Betegh, azzal a különbséggel, hogy egy a maga módján mégiscsak formátumos személyiség súlya is hiányzik írásaik mögül. Egyszer érdemes volna meggondolni azt is: szükség van-e a Pesti Műsorban a kritikai rovatnak álcázott émelytő reklámdömpingre, amely válogatás nélkül, gyatra dilettantizmussal, mindent és mindenkit magasztal, valódi éréket csak úgy, mint bukott produkciót és színészt, a fizetett hirdetések színvonalán. Szükség van erre? Érdemes amúgyse túl biztos ízlésű, amúgyse túl igényes közönségünket hétről hétre ekkora apparátussal félrevezetni? A Színház és egyes — főképp vidéki — havi folyóiratok kritikai tevékenységével e helyütt nem érdemes foglalkozni, mivel a sajnálatosan hosszú átfutás miatt az itt tárgyalt produkciók a folyóiratban még semmiféle visszhangot nem kaptak. * A magyar drámák közül, a nagyszámú repríz mellett (ami korántsem elítélendő, a hisz régi igényt elégít ki), eddig kevés volt az ősbemutató, néhány gyermekdarab mellett az első három hónapban lényegében három: Csurka Deficitje.338 Hernádi Mata Hariia339 és a miskolci Kriston Béla A megszálló ttja.340 (Lezajlott már azóta Bereményi Géza Halmijának341 és Hernádi Lélekvándorlásának342 a bemutatója is, ezekről azonban sajtóvisszhang még nem áll rendelkezésre.) 338 Csurka István, Deficit (bem.: Vígszínház, Pesti Színház, 1979. november 16. rend.: Horvai István). 339 Hernádi Gyula, Mata Hari (bem.: Astoria Bárszínház a Mafilm Stúdiószínháza, 1979. október 29. rend.: Jancsó Miklós). 340 Kriston Béla, A megszálott (bem.: Miskolci Nemzeti Színház, Vasas Művelődési Központ, Diósgyőr, 1979. november 20. rend.: Csiszár Imre és Szűcs János). 341 Bereményi Géza, Halmi (bem.: Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 1979. november 30. rend.: Gothár Péter). 342 Hernádi Gyula, Lélekvándorlás (bem.: Játékszín, 1979. december 6. rend.: Hernádi Gyula). 437
