Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[48.] A Schwajda-ügy Szolnokon - 1978
A Schwajda-ügy Szolnokon - 1978 [48.] a) Schwajda György lemondó levele Orosz László főosztályvezetőnek (Kulturális Minisztérium Színház-, Zene és Táncművészeti Főosztály) - 1978. július 4. Tisztelt Orosz elvtárs! Tájékoztatásul megküldöm Önnek a Szolnok Megyei Tanács és Párt VB-hez írott levelem egy másolatát. Kérem az Ön személyes segítségét is, hogy a nyári szünetben a színház érdekében mielőbb megtörténjék az új igazgató kinevezése. Budapest, 1978. július 4. Elvtársi üdvözlettel: Schwajda György sk. b) Schwajda György lemondó levele az MSZMP Szolnok Megyei Végrehajtó Bizottságának és a Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának- 1978. július 4. Tisztelt Végrehajtó Bizottság! Alulírott, Schwajda György, a Szigligeti Színház igazgatója, azzal a kérdéssel fordulok a VB-hez, hogy igazgatói állásomból azonnali hatállyal mentsenek fel. Kérésem indoka a következő: alig három hónappal kinevezésem után ellentétbe kerültem kulturális irányításunk egyik, műsortervünkre vonatkozó döntésével, s miután magamra nézve kötelezőnek érzem, hogy ilyen ellentétes véleményem nem szabad, hogy kialakuljon bennem, ugyanakkor a döntést nem tudom magamévá tenni, így egyetlen lehetséges megoldásnak lemondásom látszik. Az 1978/79-es évadban a színház műsorára kívántam tűzni Shakespeare: A velencei kalmár c. színművét. Azért döntöttem így, mert a művet gondolatilag, tartalmilag rendkívül közel érzem a marxizmushoz. Ennek bizonyítására több éve hivatkozom Marx: A zsidókérdéshez c. munkájára,291 amely szinte még a Velencei kalmár rendezői koncepci- 251 251 Ezt a munkát Marx 19843-ban írta, s 1844-ben Párizsban, német nyelven jelentette meg. Bár Marxot kanonizált szerzőnek tekintették a korszakban, a fiatalkori gondolkodását tárgyaló munkák nem említették ezt az írását (lásd például Ny I. Lapin, A fiatal Marx, Budapest, Kossuth, 1980.). Valószínűleg azért nem, mert ez a műve nem váltott ki egyértelmű lelkesedést az apparátusból, hiszen olyan problémákat érintett (emancipáció, asszimiláció, az ún. zsidókérés stb.), amiket a korszakban igyekeztek nem tudomásul venni. 364
