Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[46.] Alfred Jarry Übü király Pécsen - 1977
Szigorúan titkos tóvá, világhírűvé. Roi Ubu azonban jelképpé nőtt, a mindenkori kispolgári korlátoltság nevettető-riasztó szimbólumaként tűnik fel az ötvenes évek óta a világszínház színpadain. A pécsi előadás nem a dráma polgárpukkasztó, anarchikus-lázadó értelmezéséből merít: [Jean-Louis] Barrault és [Jean] Vilar nyomán Paál István az Ubü király világát a felkapaszkodott, öntelt és tehetségtelen kiskirálykodás röntgenképévé növeszti. A darabban sokszor és sokféle formában feltáruló „patkány-lét” a pécsi előadás „szemantikai gesztusa”, ennek fényében értelmezhető az előadás minden mozzanata, ez határozza meg a rendezői, a színészi megoldásokat éppen úgy, mint a jelmezeket, s a színpadi tér megformálását. Ez tagadhatatlanul egyfajta lehetséges rendezői értelmezés, amely a darab szövegétől sem idegen. Az már kérdés, hogy a darabot el lehet-e játszani úgy, hogy ezt a gondolati szálát totálissá duzzasztja a rendező, figyelmen kívül hagyva például Jarry játékos kedvét, a szöveg stílusparódiái elemeit, az egész darab világának játékosságát. Ebben az előadásban ez történt, s ez főleg az előadás második részében — üresjáratokhoz, erőszakolt értelmezésekhez vezetett. Az erőszakoltság oka természetesen nem a rendezői olvasat figyelmetlenségében keresendő. A darabot, mint közvetlen, minden elemében ak- tuálist olvasta el a rendező, s ez óhatatlanul művészileg hiteltelen megoldásokhoz és félrevitt értelmezésekhez vezetett. Túl a már ismert, rossz rendezői jelzésrendszeren, az alapvető hiba az előadásban az, hogy Paál István átvette a darab apolitikusságát is. A csapda ott rejtőzik, hogy Jarry valamivel szemben apolitikus: a III. Köztársaság embertelen imperializmusával, a Belle Epoque képmutató világával, a háborúra készülő francia imperializmussal szemben. Ebben a világban valóban egyformán buta és rossz erőt jelképez a darab minden kispolgár figurája. Egy aktualizált értelmezésnél ez azonban szemléletileg hazug képhez vezet. Ebbe a csapdába esett Paál István, s így lett az előadás második része röntgenkép helyett torzkép. Nem tagadva az előadás sikerült szakmai megoldásait, az előadás világképével vitatkoznunk kell, azt el kell utasítanunk. Az előadás ilyen gyengéiről és hibáiról beszélgettünk a színház vezetőivel, akik véleményünkkel és elemzésünkkel egyetértettek. Elmondtuk, hogy több figyelmet és felelősséget kérünk tőlük a bemutatók „rendezői szereposztásainak” előkészületeinél, s a próbafolyamatok figyelemmel kísérésénél. Abban állapodtunk meg, hogy a bebérletezett előadásokat lejátsza a színház, de bérleten kívüli előadásokat nem tart. A városi PB véleményéhez csatlakozva, mi sem tanácsoltuk, hogy az előadást bemutassák a budapesti vendégjáték során. A Pécsi Nemzeti Színház budapesti vendégjátéka ezek apaiján az alábbiak szerint alakul: 335
