Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[44.] Jegyzőkönyv az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottsága üléséről - 1976. július 20
Szigorúan titkos lem, házasság, barátság, gyermek-szülő viszony, női emancipáció problémáival, (pl. Illyés: Orfeusz a felvilágban). A közönség továbbra is igényli napjaink alkotó-dolgozó emberének elmélyült írói-színpadi ábrázolását. Ennek megoldása azonban túlmutat a színházi lehetőségeken, s mind jobban sürgeti az irodalmi és színházi tevékenység szorosabb együttműködését. Egyes új megrendelési formák (győri — gyulai drámapályázatok) előrelépést ígérnek, de a fiatalabb írónemzedék tagjai ma is alig jutnak el műveikkel a színpadra. A szovjet és más szocialista országok drámairodalmának tolmácsolása általában jobb informáltságot, céltudatosabb adaptálási gyakorlatot, hatékonyabb érdeklődést és vállalkozó kedvet igényel. Mindez vonatkoztatható a nyugati kortárs drámatermésre is. Természetesen itt meghatározó ezen országok drámatermése. A művészeti műhelymunka váltakozó eredménnyel folyik. Mint a rendezői, mind a tervezői és színészi teljesítményben megfigyelhető az új eszközök, eredmények érleltebb, józanabb használatára irányuló törekvés. 3. Az utóbbi években tovább nőtt a színházba járók száma: amíg 1973-ban 4,817.299, 1974-ben már 5.148.610, 1975-ben pedig 5.287.613 nézője volt a kőszínháznak. A most befejezett évadban a színházak tovább növelték nézőik számát. Az előző évadhoz képest nőtt a bérletesek tábora. Folytatódtak a különböző központi kedvezmények, akciók is, közöttük az ifjúsági és a szocialista brigádtag-nézők számára szervezettek. A bérletezés hatékonyságának elemzését a Kulturális Minisztérium megkezdte. Az idén tovább fejlődött színházaink közművelő tevékenysége. Szélesedtek a kapcsolatok a szocialista brigádokkal. Egyre több fővárosi színház tart peremkerületi és vidéki előadást, országszerte folytatódik a nézők koncentrálása, beszállítása a kőszínházakba, illetve a főbb játszási helyekre. A fővárosban és vidéken egyaránt terjed az iskolaszínházi tevékenység. II. Az 1976/77-es évadban az idei 203-hoz képest 182-re csökken a bemutatók száma. Ez valamivel alaposabb felkészülést tesz lehetővé, növeli az egyes darabok előadásszámát; a bemutatókra szánt művészi energiával jobban lehet gazdálkodni. Továbbra is meghatározó tényezője lesz a műsornak a mai magyar dráma. Drámaíróink szinte minden nemzedéke szerepel a színházak terveiben. A művek egy része közvetve szól a mai valóságról, társadalmunk időszerű kérdésiről (Illyés Gyula, Weöres Sándor, Mesterházi Lajos, Hernádi Gyula, Cseres Tibor, Száraz György, Páskándi Géza). A témák jelentős hányada közvetlenül kapcsolódik napjaink problémáihoz (Örkény István, Déry Tibor, Fejes Endre, Komlós János, Csurka István, Bertha Bulcsú). Törekvés tapasztalható 293
