Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[42.] Szabó Magda Az a szép fényes nap a Nemzeti Színházban - 1976
Szigorúan titkos eltekintünk egy-két szinte elemi rendezésbeli hibáitól - pl. mikor Sinkovits hosszú perceken át az ölébe ülteti Kálmánt szinte groteszk pillanatokat teremtve a drámainak szánt szituációban - a legszembeszökőbb ellentmondást abban véljük felfedezni, hogy Marton Endre úgy rendezte meg ezt a darabot, mintha csak történelmi játékot látnánk, holott a játék nyilvánvalóan napjainkban is zajlik. így olyan nemkívánatos, következetlenségekből származó feszültségek keletkeznek színpadon, amelyek szembeszökően rontják a drámai hatását, nem szolgálják a mondanivaló hatásos erejű kibontakozását. így a Sinkovits — Kálmán kettős játékában kénytelen korábbi - például a „Testvérekre” visszanyúló — színészi eszközeihez fordulni ahelyett, hogy a tisztázott értelmezés és tisztázott játék megteremtené a darab öntörvényű sodrából kibontakozó stílusát. De ez a rendezői bizonytalanság kitapintható más síkon is. Felesel a szöveg és a jelmez. A „történelmi” szőrbe és bőrbe öltöztetett Sinkovits-Géza szájából szinte mulatságosnak tetszenek időnként olyan szavak, mint „konferencia”, „ideológia” stb. De nem tisztázott az sem, hogy miért öltözteti május 1 pirosba a szabad magyar lovagokat, mit keres egy gótikus fa Madonna szobor a háttérben stb. Általánosabb, stilizáltabb tehát bátrabb jelmezre lett volna szükség. A rendezés gyengéje tehát, hogy nincs gondolati egység az előadásban, nem drámai, gondolati feszültséget teremt múlt és jelen nagy pillanatainak szembesítése, hanem egymást gyengítve, itt-ott kioltva interferál a két idősík. Szépen és gondolatilag is tisztán fogalmazta meg a rendező a darab egyes — általában gondolati csúcsait is jelentő - különálló jeleneteit. Ezekben sikerült leginkább az írói és rendezői mondanivalót egységes látomássá fogalmazni, amely azt sugallja a nézőnek, hogy egy népnek meg kell szabadulnia saját történelmi előítéleteitől, ha a társadalmi fejlődés fő sodrában akar maradni, figyelmeztet arra, hogy új és régi harca miféle egyoldalú indulatok, tévedések, szenvedélyek és szenvedések forrása, egyéni tragédiák szülője is, hangsúlyozza az értelem vivő, vezérlő erejét az újért folytatott harcban és az érzelem, az indulatok romboló és építő szerepét a történelmi események sodrásában. A színészi játék erényei és gyengéi a fentiek fényében elemezhetők. A nem minden ponton következetes koncepció okozza helyenként mindhárom főszereplő játékában fellelhető modorosságokat. Ezek mindig valamit elfedni hivatottak. Végeredményben egy érdekes, problémákat, gondolatokat görgető darab jó, de több ponton tisztázatlan előadását fogadta tapssal a közönség. Budapest, 1976. február 19. Dr. Huszár János sk főelőadó Jelzet: MNL OL XIX-I-7-bb-szn-1976. Géppel írt tisztázat, pecsét nélkül, sajátkezű aláírással. 283