Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[37.] A színikritika néhány kérdése - é. n. [1975 vége]
Szigorúan titkos ban. Arra kell törekednünk — bár ez kétoldalú dolog —, hogy az állami és pártszervezet értékítélete és lapunk kritikusainak értékítélete szinkronba kerüljön, természetesen figyelembe véve, hogy egy-egy mű, előadás kritikai megítélésénél ízlésbeli „szóródással” számolnunk kell. De kritikusainknak érezniük kellene, hogy „művészetpolitikai döntésekhez szükségesek a marxista kritika megalapozott és határozott elvi, orientáló elemzései”. Ahhoz, hogy a színikritika szellemi életünk lényeges tényezőjévé váljék, el kellene érnünk, hogy a viták nyílt fórumokon, sajtóban, megbeszéléseken folyjanak: ehhez a párt és állami szervek segítségét kérjük. Színházművészetünk egyes tendenciáinak kritikai megítélése Az utóbbi évek magyar színházi tendenciái általában rendezőkhöz kapcsolódnak, akik meghatározzák egy-egy színház arculatát. Major Tamás néhány évvel ezelőtt szívós harcot kezdett a naturalista hagyományok és a részletező-érzelgős játékstílus ellen. Kezdetben a kritika idegenkedve fogadta törekvéseit. Ennek legjellemzőbb példája a Rómeó és lulia heves elutasítása, amely néhány kivételtől eltekintve egyöntetű volt.182 A Major nevéhez fűződő szikárabb, brechti, elidegenítő játékstílust - mint tendenciát - lassanként elfogadta a kritika. Először csak a kézenfekvő esetekben (Brecht: A szecsuáni iólélek1^!. majd azoknál a daraboknál is, amelyek megközelítése nem feltétlenül kívánja meg ezt a stílust (Gorkij: Tegor Bulicsov és a többiek,184 185 Ben Jonson: Bertalan-napi vásárol. A másik jellegzetes tendencia: Kazimir Károly népszínházi törekvései. Ezek főleg a Körszínházban bontakoztak ki. A Körszínházat induláskor a magyar kritika erőteljes ro- konszenve kísérte, nem annyi a népszínházi törekvések miatt, amelyek kezdetben még nem mutatkoztak olyan mértékben, mint jelenleg. Inkább a színjátszóstílus föllazítását, naturalista kötöttségeitől való megszabadítását üdvözölték - akárcsak Major esetében. A népszínházi tendencia látványszínházzal ötvözött változata a Kalevalában érte el csúcsteljesítményét, amelyet a kritika lelkesen méltányolt.186 Néhány éve, amióta Kazimir munkája kezd formálissá, önismétlővé válni, a kritika ezt észrevehetően regisztrálja (Ezeregyéjszaka. Agyagtáblák üzenetei. Adám Ottó realista-humanistának nevezett színházszemlélete meghatározza a Madách Színház arculatát. Kezdetben az olyan sikeres előadásokban realizálódott, mint az Anna 182 Shakespeare, Romeo és Júlia (bem.: Nemzeti Színház, 1971. február 26. rend.: Major Tamás). 183 Brecht, A szecsuáni jólélek (bem.: Nemzeti Színház, 1972. január 7. rend.: Major Tamás). 184 Gorkij, Jegor Bulicsov és a többiek (bem.: Nemzeti Színház, 1974. október 19. rend.: Major Tamás). 185 Ben Jonson, Bertalannapi vásár (bem.: Nemzeti Színház, 1975. május 28. rend.: Major Tamás). 186 Kalevala (bem.: Thália Szanház, 1969. július 4. rend.: Kazimir Károly). 242
