Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[34.] A Művelődésügyi Minisztérium jelentése az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottsága számára az 1973/74-es színházi évadról és az 1974/75-ös műsortervről - 1974. június
Szigorúan titkos D. Az évad színikritikáit az elemzések kiegyensúlyozottabbá válása, az árnyaltabb fogalmazás jellemzi. A színház és a kritika között az elmúlt években oly egészségtelenné mélyült konfliktus az idén sokat oldódott. Az új magyar drámabemutatók megítélése sokrétűbb és politikusabb. Az évad színikritikai anyagából — kevés kivétellel — hitelesen kiolvasható az évad magyar drámáinak eszmei-művészi értékrendje. A kritika színvonalas elemzésekkel és egyértelmű minősítésekkel állt a tartalmas, elkötelezett, színvonalas produkciók mellé, kellően árnyalt és motivált volt a problematikus bemutatók irányában. Megtalálta az eszközöket arra, hogy a viszonylag gyengébb színvonalú művekben is felmutassa a bennük rejlő eszmei-politikai valóságanyag pozitív voltát, s egységes tudott lenni a minden szempontból sikerületlen vállalkozásokkal szemben is: tárgyszerűen írt róluk. A külföldi drámabemutatókkal szembeni értékítéleteik is többségében politikus indíttatásúak és szakszerűek voltak. Az előző időszakhoz mérten kevesebb példát találunk a modernista, csupán külsőséges eszközökkel hatni akaró produkciók túlzott kiemelésére. Pozitívan értékelendő a kritikai reagálások frissessége és a közérthetőségre való határozott törekvés. Néhány esetben előfordult azonban eszmei bizonytalanság is. Apolitikusság jellemezte — többek között - a Széchenyi és az árnyak, a Gácsérfej, a Gandhi és a Rokonok c. produkciók kritikai megközelítését. Ezeknek az előadásoknak az összetettebb, olykor kifejezetten problematikus eszmevilága, mindenképpen határozott, eszmeileg igényesebb elemzést kívánt volna. A SZÍNHÁZ c. lap munkája és helyzete némileg javult, de a bizalom a Szövetség és a lap szerkesztősége között még nem erősödött meg. E. A szakma belső életét az idén két fontos állami intézkedés érintette: a színházi dolgozók bérrendezése és a művészeti tanácsok újjáalakítása. A bérrendezés egészében igen pozitív hatást váltott ki és annyi máris megállapítható, hogy a művészek az irántuk való bizalom megnyilvánulásának tekintik, ösztönzésének a színházukban végzett odaadóbb munkára. A Főosztály mellett újjá alakult Színházművészeti Tanács megkezdte munkáját. Feladata, hogy mint szakmai tanácsadó-szerv, a színházművészetünket érintő legáltalánosabb elvi-esztétikai és szervezési kérdésekkel foglalkozzék. A Tanács megvitatta az évad-értékelés 186
