Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[31.] Észrevételek a főszerkesztői értekezlet anyagához - 1973
Szigorúan titkos írás, a Kortárs és a Kritika hasábjain színházművészetünk problémáiról. Az indító lökést Brook-ék magyarországi vendégszereplése adta. Koltai Tamás, Sziládi János és Szigethy Gábor vetette fel élesen színházművészetünk néhány akut problémáját (Műsorterv, színészképzés, rendezői munka stb.). A vitában sok érdekelt megszólalt, jórészt visszautasítva az elhangzott vádakat, de alig-alig hangzott el megnyugtató ellenvélemény. Lezárni!'52 Az idén két jelentősebb irodalmi évfordulót ünnepeltünk. Folyóirataink méltón kivették részüket a Petőfi-évforduló megünnepléséből, színvonalas anyagokkal járultak hozzá a korszerű Petőfi-kép kialakításához. A Kortárs Petőfi-száma kiemelkedő teljesítmény volt, kibővített terjedelemben a nemzetköziség, közép-európaiság gondolatának jegyében méltatta Petőfi jelentőségét. Különszámot jelentett meg a Forrás is. A vállalkozás dicséretet érdemel, az anyag azonban nagyon egyenetlen színvonalú volt. A többi folyóirat is méltóképpen megemlékezett az évfordulóról, többnyire külön blokkban tartalmas, színvonalas elemzéseket, cikkeket közöltek (Új írás, Tiszatáj, Jelenkor stb.). A nagy évforduló árnyékában kissé háttérbe szorult Madách Imre születésének 150. évfordulójáról való megemlékezés. Dicsérendő, hogy néhány lap (Nagyvilág, Elet és Irodalom, Tiszatáj, Napjaink) nem feledkezett meg róla, legalább egy-két cikk erejéig méltatták Madách irodalomtörténeti jelentőségét. A folyóiratok nagy része elmarasztalható viszont, hogy az Irodalmi Osztály felkérése ellenére megfeledkezett a magyar könyvnyomtatás 500. évfordulójáról. Kivételt csak a Napjaink képez, 6. számát szinte teljesen a könyvművészet és a könyvkultúra aktuális kérdéseinek szentelte, s legalább a gesztus erejéig foglalkozott az eseménnyel az Elet és Irodalom, a Forrás és a Kortárs. Olvasó népért mozg,152 153 154 Az évforduló művelődéstörténeti jelentőségét nem kell külön hangsúlyozni, de a következő megemlékezésen túl az évforduló alkalmat adhatott volna arra is, hogy irodalmi folyóirataink intenzívebben foglalkozzanak a könyv- és olvasáskultúra kérdéseivel, amelyeket eddig bizony eléggé elhanyagoltak. Napjaink egész júniusi sz.'54 Folyamatosan csak az Alföld és az Elet és Irodalom tekinti feladatának az irodalom közművelődési szerepének elemzését. (Pedig különösen fontos volna ez most, amikor előtérbe kerültek a közművelődés problémái.) A tájékozódás-orientálás területén — mozgékonysága, frissessége révén — kiemelkedő szerepe van az Élet és Irodalomnak. Sajnos a lap glossza-rovatában elég gyakori a periférikus téma. Kifogásoljuk a Tájékozódás rovat néhány közleményét is, így a Moravia-cikket interpretáló hírt, amely elhallgatta Moraviának a Petőfi ’73-ról közzétett véleményét. Súlyosan kifogásolható volt az az eljárás, ahogyan a szerkesztőség „helyt adott” az írószövetség titkársága Csurka-közleményének, megosztván ezzel a közvéleményt. (Ezért a főszerkesztő figyelmeztetésben részesült.) 152 Kézírással a dokumentum szélén. 153 Kézírással a dokumentum szélén. 154 Kézírással a dokumentum szélén. 168
