Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
A Kádár-kori színházirányítás a dokumentumok tükrében: 1970-1982
Szigorúan titkos eszmei-politikai mondanivalót közvetítő előadásokat. Éppen ezért az évadértékeléseknek gyakran részét képezte egy beszámoló a nézőszám alakulásáról, és az azt befolyásoló tényezőkről, így a közönségszervezés működéséről, a televízió és a rádió színházi közvetítéseiről, a színházak által szervezett közönségtalálkozókról. Az 1970-es években új, hangsúlyos elemként jelent meg az évadértékelésekben és műsortervekben a külföldi vendégjátékok és a külföldi társulatok magyarországi vendégszereplésének kérdése is.6 Az Agitációs és Propaganda Bizottság színházi témájú anyagait tanulmányozva, még akkor is világosan kirajzolódik Aczél György irányító szerepe, ha tudjuk, hogy a Bizottság jegyzőkönyvei egyetlen döntést sem kapcsoltak konkrét személyhez. A jegyzőkönyvek ugyanis tartalmazzák az ülésen jelenlévők pontos névsora mellett egy-egy téma előadóját, meghívottait és a hozzászólókat. A névsorok áttekintése révén látható, Aczél György az egész korszakban megkerülhetetlen volt színházi kérdésekben, még akkor is, amikor formailag „csak” miniszterelnök-helyettes, nem pedig a KB ideológiai titkára volt. Nemcsak jelen volt az üléseken, de szinte kivétel nélkül hozzá is szólt a színházi napirendekhez, míg a hivatalból jelenlévő kulturális miniszterek például csak elvétve tették ugyanezt. Pozsgay Imre és Köpeczi Béla is csak egy-egy alkalommal kért és kapott szót. Sőt, 1981 áprilisában az ideológiai titkár, Óvári Miklós nélkül is megvitatták az előzetes műsorterveket, úgy, hogy a jegyzőkönyvet Aczél György írta alá.7 A színházi témájú napirendek előadói szinte kivétel nélkül a kulturális vagy művelődésügyi/művelődési-miniszterhelyettesek voltak. Legtöbbször Simó Jenő majd Tóth Dezső. Az 1980-as évek elején megszigorodott a színházak központi irányítása, melynek okaként „a nemkívánatos jelenségek számának gyarapodását” jelölték meg, így például a külföldi és magyar klasszikusok általánosító vagy durván aktualizáló „társadalomkritikai” átrendezéseit. Ezen jelenségek időben való elhárításának elősegítésére többlépcsős műsortervezési rendet vezettek be. Előrehozták a műsortervek leadási határidejét. A minisztérium részéről a műsortervezést Tóth Dezső tartotta kézben, és ő készítette el az előterjesztést az Agitációs és Propaganda Bizottság részére. A nem ismert művek szövegét a próbák megkezdése előtt két hónappal bekérték és csak elolvasásuk után született meg a végleges döntés bemutathatóságukról. Miután a darabok hármas szűrőn mentek át - hiszen azokat az illetékes tanács, a minisztérium és az Agitációs és Propaganda Bizottság is felülvizsgálta - szinte természetes volt, hogy a tervezett bemutatók egy részét valamely szinten nem fogadták el. Volt olyan évad, melyben kétszáz bemutatóval számoltak és negyven darabot hagytak ki valamilyen okból az évad összesített műsortervéből. Az 1981/1982-es évad műsorterve 6 Uo. 7 Ugyanez a kép rajzolódik ki akkor is, ha az Aczél György hivatali működéséhez kapcsolódó iratokat (Aczél György művelődésügyi miniszterhelyettes általános iratok: MNL OL XIX-I-4-aaa [1959-1967], Aczél György művelődésügyi miniszterhelyettes TŰK iratok: MNL OL XDÍ-I-4-rrr [1957-1967], illetve Aczél György miniszterelnök-helyettes iratai: MNL OL XIX-A-2-ad [1974-1982]) tanulmányozzuk. 14
