Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[26.] Mihail Roscsin Egy fiú meg egy lány a Thália Színházban - 1973
Szigorúan titkos 15. előadástól nézőnként 2,- Ft 30. előadástól nézőnként 3.- Ft 50. előadástól nézőnként 4,- Ft 3. A félárú utalvány használatát engedélyezzük: Budapest, 1972. március 6. Kovács Tivadar sk főelőadó b) Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának Művelődési Főosztályának feljegyzése a József Attila Színház Roscsin: Egy fiú meg egy lány c. előadásáról - 1973. március 20. Kedves Malonyai Elvtárs! A József Attila Színház 1972. március 25-én kívánja bemutatni Roscsin: Egy fiú meg egy lány c. darabját, Benedek Árpád rendezésében. A mű bemutatásával kapcsolatban az alábbiakat szeretnénk megjegyezni: Roscsin drámájának története „örökzöld” téma: a szerelemről szól, melynek időszerűsége napjainkban sem kétséges. Hősei fiatalok, egyetemisták, akik szembetalálják magukat az élettel és a szerelemmel. Az élettel, amely megszépíti vagy elcsúfítja a szerelmet, és a szerelemmel, amely elcsúfítja vagy megszépíti az életet. E banálisnak tűnő aforizma nem egészen pontosan így hangzik el a dráma egyik szereplőjének tirádájában; egy kicsit a szereplő személyt, egy kicsit a darab környezetét, atmoszféráját jellemezve. Két nemzedék - a már „befutott” felnőtt és a pályája elején álló teenager - nézetei feszülnek egymásnak. E nemzedék közötti disputa nem új - legalább olyan időtlen téma, mint a szerelem - itt azonban csak keretül szolgál az alapkonfliktus kibontakozásához. Ez a konfliktus egyfelől a maradi gondolkodás, a „józan” ész, a fiatalokat féltő szeretet és felelősség, másfelől az önmagát vállaló, képmutatástól mentes, tiszta és őszinte érzelmek konfliktusa. Annak ellenére, hogy a darab Moszkvában játszódik, a szereplők sorsa, gondjai és nem utolsósorban emberi megatartása közel áll hozzánk. Roscsin drámájának az eszmei tisztaság, a költőiség, a nemes - már-már romantikus - hevület és őszinte pátosz a legfőbb erénye. Sajnálatos módon ez nem párosul elég drámai erővel, szerkezettel. Az expozíció túlságosan elnyújtott, a dialógusok kissé vontatottak, a szereplők jellemének motiválása néhol fogyatékos. E hiányosságok a rendezés és a színészi munka jóvoltából még csökkenhetnek. 137
