Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[24.] A Szegedi Nemzeti Színháznál lefolytatott vizsgálat - 1972
Szigorúan titkos re, majd 4l-re, és sajátos tájolási politikát folytatott. Csongrád megyében alig tájolt, ott is csak az úgynevezett kiszállásos módszerrel (egy-egy kisvárosban egy vagy másfél hétre megtelepedve, tavasszal). Közben kezdett elkalandozni Szombathelyre és Szekszárdra, gondot okozva ezzel a pécsi színház irányítóinak, forgalmazóinak, semmibe véve az országos játszási rendet. így a fentebb említett 41 tájelőadásból például alig a fele volt csongrádi, a többi dunántúli tájolásként került abszolválásra. A helyi szervek már Lendvay alatt kezdtek rendet csinálni, s megszabták a tájolási feladatokat. Ennek eredményeképpen (Giricz Mátyás új igazgató ügyszeretete következtében is) 1972-ben máris 56 előadást tartottak a megyében az operaelőadásokon kívül. Közben folyt Dunántúl ellátása (?) is, mert ugyanebben az évben 14 szekszárdi és szombathelyi előadást jegyzett fel a színházi krónika. Nem könnyű ebben a kérdésben tisztán látni. Való igaz, hogy a Csongrád megyei művelődési otthoni hálózat nem teszi lehetővé a szegedi társulat (jelenleg csak a nagyszínházban, nagy méretekben apparátussal játszó) működésének nagymérvű megyei felhasználását. Egy egész évtized során fogytán volt a szegedi együttes ázsiója a megyében, s helyettük más színházak törtek be, kárt okozva saját színházpolitikai kötelezettségeiknek is. De a jelenlegi terv mégis reális, az végrehajtható, a megyei irányításnak fejlesztenie is kell ehhez a műv. otthoni hálózatot, s az sem lehet vitás, hogy azoknak a színházaknak van igazi szerepük, feladatuk a megyében, amelyeknek a területén vagy a közvetlen szomszédságában dolgoznak (Szeged és Békéscsaba színházaira gondolunk!). Csak ezekre lehet és kell építeni a megyei színházi kultúrát, s ehhez persze a fentebb említett segítséget is meg kell adni. Végigjártuk a négy legfontosabb játszási helyet. Mindenütt elmondták, hogy kezdik megszeretni a szegedieket, most becsületesen ellátják őket jó előadásokkal, dehát közben játszik náluk a kecskeméti, szolnoki színház is, a jogosan jelenlévő békéscsabai mellett. A megyei vezetés erélyesebb állásfoglalására és a szegedi együttes még lelkesebb, összehangoltabb munkájára van szükség, hogy a megyei színházkultúra egyenesbe jöjjön. Ez annál is inkább sürgető feladat, mert a mostani naptári évad tájolási eredményei (az előrejelzések szerint) nem mindenben kielégítőek. Betegség, belső szervezési zavarok következtében előreláthatólag csak 37 lesz az 1972. évi csongrádi tájelőadásszámú. 3. Gazdasági vezetés, pénzügyi helyzet, egyéb problémák: A vizsgált időszak kezdetén Halasi Iván volt a gazdasági igazgató, aki tiszta kézzel ugyan, de eléggé fantáziátlanul, kedvetlenül irányította a színház pénzügyeit. Nyugdíjazása után újból a hetvenes éveiben járó dr. Szakács Kálmán lett a gazdasági igazgató. Ő nagy szakértelemmel rendelkezik, s kellő szellemi frissességgel is. Másodszori nyugdíjazás előtt áll, közelesen új gazdasági igazgatót kap a szegedi Nemzeti Színház, aki az egyik legjobban kvalifikált gazdasági igazgatónk lesz (Buday Zoltán). A gazdasági apparátus tehát eddig inkább megfelelő volt, s munkája előreláthatólag javul. Az ő (és a szervezési apparátus) munkáját is jellemzi, hogy a fizető látogatók száma három éven át emelkedőben (143, 153, 181 ezer), az állandó főfoglalkozásúak száma 132
