Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„SOHASE VOLT MÉG ILYEN SZÉP GYEREKEM” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül

egy gyorsan felizzó, rövid ideig tartó, de mély nyomokat hagyó kapcsolat enyhítette. A fogarasi cukrászda felszolgáló lányának, Emmának emlékét őrzi többek közt a Sugár című vers is. Házasságának elején, ifjú feleségének beszélt e fiatalkori kapcsolatának fájdalmasan gyors végéről, melyet Török Sophie egy kéziratban maradt novellájában meg is örökített: „Úgy utazott ismeretlen városba, hogy mégcsak nem is említette célját, s búcsúcsók nélkül hagyott itt engem, magános, szomorú kis hónapos szobámban. Olyan egyedül voltam - sírtam is utána! s verseket írtam sugár szépségéről.”" Az Emma utáni vágyakozás, általánosabb szinten a viszonzott szerelem égető hiánya több versének is visszatérő motívuma. 1909 folyamán, majd 1910 tavaszán hol burkoltan, hol nyíltabban tör fel belőle magányának fájdalma. A kéziratos versek sorát naplóként olvasva szinte nyomon követhetjük, ahogy 1910 elején az önmaga biologikumát lekicsinylő, az érzelmet elutasító, ironikus hangtól, mely a Kabaré című publikálatlan versét hatja át („tavasszal ah tavasszal / nő a bajúsz arasszal / tavasszal nő a lány / ő is bajuszt kíván” 104. f. rektó)11 12 a szerelmi nosztalgiát egyre határozottabban vállaló, magányos költő az önelemzés segítségével saját lelkének egyre őszintébb rétegeibe merészkedik alá, hogy eljusson a pár lappal későbbi Protesilaos (106. f. verzó) keserűen magányos, beismerő sóhajáig („Nincsen engem aki aztán várna három szép órára”; „Nem lesz nékem Láodamejám, nem vár engem senki már”), majd az Örök dolgok közé legyen híred beszőtt (107. f. rektó) himnikus magasságokba emelkedő énekéig („Új diszharmóniát vakítson rád a lelkem, / hogy Egyiptom rovott kockáin lássalak”). Azt, hogy nem tárgytalan vágyakozásról, hanem pontosan körülhatárolható érzelemről van szó, a Szabó Lőrincnek elmondott keletkezéstörténeti vallomásokból tudhatjuk, hiszen e vers kapcsán az ihlető személyre egyértelműen utal, bár feltűnően (talán túl feltűnően is) hangsúlyozza az Emma által kiváltott érzelem paradoxonét, vagyis azt, hogy a cukrász-kisasszony személye kevésbé volt jelentős számára, mint hiánya: „Fogaras. A tárgy, akire vonatkozik, sokkal jelentéktelenebb mint a vers látszik jelezni. Ez is a fogarasi cukrász-kisasszony. Nem volt nehéz célt érni nála. Már tanár voltam. Szép lány volt, német.”13 Hasonlóan nyilatkozott a szintén ekkor keletkezett Dal, régimódi (105. f. rektó) című vers kapcsán is: „Játékvers, semmi különös. Cukrász-kisasszonyra talán? Nem nagyon komoly. Mellékzönge: várakozás, a magányosság kínja.”14 A szerelmi költemények sora azonban 1910 tavaszán folytatódik az Angyalos könyv- ben,15s e versek sűrűsége és jelentősége cáfolni látszik az utólagos bagatellizálás gesztusát. Hiszen ekkor fogalmazza meg az O lyric love (107. f. verzó) ars poe11 Keretes történet. OSzK Fond III/2212.

12 A vers szövegét 1. Kelevéz 1998. 90.

13 It 1975/2.

14 It 1975/2.

15 Vö. Kelevéz 1998. 92.

82