Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
MIÉRT SZIMBÓLUMOK? Egy címadás értelmezési lehetőségei
s játékos utalásait a szimbólummal kapcsolatban érteni fogják, hiszen Horváth könyve, mely a szimbólumok használatát, mint a kialakuló, modem költészet egyik fontos jellemzőjét, elemzésének középpontjába emeli, megjelenése után nagy visszhangot keltett. Horváth könyvének megállapításai, pro és kontra, hírlapi csatározások visszatérő motívumai lesznek, s ez nyilván Babits figyelmét sem kerüli el. A Nyugatban Fenyő Miksa azonnal reagál a kötetre. Igaz, hogy nem kíméli a könyvet. Horváth jellemzőjeként a rövidlátást, sótalan élcelődést, fitogtatott józanságot emlegeti, de a „metafora, allegória és szimbólum viszonyáról” írottakat, bár némi iróniával, de elismerőleg emeli ki: „ezekről valóban okos dolgokat mond: akármelyik középiskolai tankönyvben megállhatnának.”36 Császár Elemér a Budapesti Szemle hasábjain bírálatot írva Horváth könyvéről konzervatív szempontból felerősíti, kiélesíti annak kritikai megállapításait, és egyúttal sommásan „korcs költészetnek” nevezi az új magyar lírát, melynek alapját szerinte az átkos franciák adják. „Mégis inkább hiszem, amire különben Horváth is céloz, hogy a Nyugat költészete pusztán Baudelaire és Verlaine utánzóira, a francia decadensekre és symbo- listákra megy vissza, s magyar elődeiket épp úgy csak cégérül használják, mint ahogy a secessionisták kisajátították Velasquezt. Valóban, amikor az új iránynak nem történeti előzményeit, hanem lelki alapját kutatja, az ösztöniség tudatos költészetében, a decadence-ben találja, Baudelaire-ék hitvallásában.”37 Az Adyról szóló kötet kritikai fogadtatásának másik fontos írása, melyet Babits minden bizonnyal szintén olvasott, Tordai Ányos A modern líra című tanulmánya, mely a Katholikus Szemlében 1910. június 5-én jelent meg. Lényegében ő is Horváth fontosabb gondolatait emészti újra, továbbviszi az Ady-kötet konklúzióit úgy, hogy annak tudományos hangnemben tett, elemző megállapításait egyszerűen vulgarizálja, s az így létrehozott mondandóját a modem líra egészére kiterjeszti: a holnaposok bírálatával együtt Babitsról is bőven beszél. Lábjegyzetekkel gondosan teletűzdelt szövegében már nemcsak Horváth János, hanem Császár Elemér gondolatmenetét is követi. Mindezek alapján a francia szimbolizmus hatását emeli ki, és azt az egyik legfontosabb, kóros tényezőként ítéli el. „A francia irodalom modem korszakát a dekadencia és szimbolizmus korának nevezik. A francia poézis elfeledte nemzetének világtörténelmi hivatását: eszméket, gondolatokat adni az emberiségnek, elfeledte nemzetének elhomályosult gloire-ját, belemerült abba a sajnálatos, lelket-testet romboló érzékiségbe, melynek jelenségeit életünk minden vonatkozásában: a politikában, a társadalomban, a családban, a világnézetben, a divatban föltalálhatjuk. A decadence a hús és vér költészete, a szimbolizmus a nyelv zeneiségének, költőiségének oly túlzása, melyet már nem tudatunk, csak fantáziánk segítségével sejthetünk meg. Ez irány francia mesterei Verlaine 36 Fenyő Miksa: Ady és a legújabb magyar lyra. Nyugat, 1910. 6. sz. 406. 37 Császár Elemér: írói arcképek. Budapesti Szemle, 1910. 141. k, 339. sz. 448-454. 75
