Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

HEGESO SÍRJÁTÓL BEARDSLEY ÖNARCKÉPÉIG Képzőművészeti ihletések a fiatal Babits költészetében

érdeklődéséről.7 A rendszeres önképzésre való fiatalkori igényét jelzi, hogy szűkös anyagi körülményeire fittyet hányva Fogarason előfizetett az angol The Studio című képzőművészeti folyóiratra, ismereteinek széles körét pedig egyértelműen bizonyítja a Modern impresszionistákról tartott, képes vetítéssel egybekötött fo- garasi előadása. Ismerjük híres verseit, melyeket közvetlenül ihlettek művészeti alkotások, mint a Hegeso sírja, a Pictor Ignotus, az Anyám nagybátyja régi pap vagy a San Giorgio Maggiore. Már e versek esetében is másról van szó, mint tradicionális, pontos leírásra való törekvésről, a képzőművészeti alkotások szóval való hű megfogalmazásáról. Babits versei nem a szó eredeti értelmében ekphrasisok, melyek a festmények, szobrok szavak által való felidézésére és helyettesítésére szolgálnak, de még csak nem is abban az értelemben, ahogy mára az elnevezés gyűjtőfogalommá vált, vagyis amikor az egyik műalkotás egy másik műalkotás tárgyává válik, annak ihletésére születik, és azt saját céljának megfelelően használja fel, értelmezi, írja felül.8 Szinte akárhova nyúlunk Babits fiatalkori költészetét vizsgálva, látnunk kell, hogy összetettebb törekvéssel állunk szemben: az érzékelés különböző módjait, köztük a művészi látványt, a képzőművészeti alkotásokat az irodalmi alkotásokkal összhangban, tág asszociációs alapon, egyenrangúan ihletadó forrásként kezeli, kapcsolatokat, „correspondence”-okat teremteve értelmezi újra őket, hogy ezek a hatások megtermékenyítően gazdagítva egymást, alapvetően alakítsák a megszületendő müvet. Épp e sok irányba való nyitottság miatt kerülhet érdeklődésének előterébe a századelőn megszülető művészeti ág, a film is. A képek lüktetésének, a vágással érvényre juttatott tartalomnak érzékeny megfogalmazása a Mozgófénykép című verse.

Érdemes külön is számba venni a szöveghez kapcsolódó képnek, mint a befogadást gazdagító vizuális élménynek már gyerekkorban meglévő, és később is számon tartott emlékeit. Több helyen is fontosnak tartja elmondani, hogy kezdetben milyen nagy hatással voltak rá az illusztrált kötetek, hogy órákig szerette nézegetni azt a képes görög mitológiát, melyet egyszer Szekszárdon karácsonyra kapott, a Divina Commedia Dóré által illusztrált kötetében a „képeket gyakran átnéztem és borzasztó hatással voltak a fantáziámra. így, szóval, predesztinálva voltam Dante fordítására.”9 Babitsnak később is szokásai közé tarozott, hogy albumokat nézegessen. 1905 telén írja Kosztolányinak, hogy új költői ciklusba kezd,

7 Péter András: Babits szeme. Magyar Csillag 1943. aug. 1. 15. sz. 148.; 1. még Gál István: Babits és a képzőművészet. MH 1973. nov. 25. 325. sz. 8.; Szíj Béla: Babits Mihály fiatalkori képzőművészeti érdeklődése. Művészet 1980. aug. 8. sz. 16-19.; Rába 1969.; Rába 1981.; Tandori Dezső: Táj és környezet Babits költészetében. Dunatáj 1983. aug. 3. sz. 16-21.; Losonci Miklós: A Babits-líra képzőművészeti forrásai, 1902-1920. Limes 1994 . 1. sz. 94-109.

8 Vő. Kibédi Varga Áron: A szó-és-kép viszonyok leírásának ismérvei. In: Kép-fenomén-való- ság, 311.; Orosz Magdolna: Az elbeszélés fonala. Narráció, intertextualitás, intermedialitás. Gondolat, Bp., 2003.; Szó és kép. A művészi kifejezés szemiotikája és ikonográfiája. JatePressz 2003.

9 Önéletrajz a gyermek- és ifjúkor éveiből. (Szabó Lőrinc lejegyzésében). In: Itt a halk 71.

43