Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
BENSŐSÉGES TÁJKÉPEK, FELHŐVEL Ismeretlen versek a fiatal Babits műhelyéből
nalakat.”49 Természetesen nem egyszerű, realisztikus pontosságot tart követendőnek, hiszen egyetemi, irodalomelméleti előadásában is leszögezi: „Az irodalom megítélésében sohasem mértékadó a hűség, a külső világgal való összejátszás. Nyilvánvaló: az az irodalomkritika, mely az élethűséget tűz ki elvnek, helytelen úton jár.”50 Épp ezért újdonság, hogy számára az aggodalmas hűség lehetőségeinek tanulmányozása is fontos, bár kétségtelen, hogy az egyéniségen átszűrt eredmény a meghatározó. A felhő-versek költői játékának tétje azonban szándékoltan nem válik nyilvánossá. Ahogy Turnéméi sem tudjuk, csak a művészettörténész kutatásai alapján, hogy a piros vonal nem a képzelet szüleménye, úgy a Cumulusnál sem tudtuk eddig, hogy a hasonlatok által kirajzolódó forma pontosságának, a színek hűségének kiemelt jelentősége lehetne. Babits csak műhelyét gazdagította az érzeteknek a vizualitásból a verbalitásba való átemelésének e játékával, s a Cumulus- nak a felhő-ciklusból való áthelyezésékor nagyvonalúan nem törődött azzal sem, hogy az olvasó számára mindez érthető és követhető legyen. Nincs adatunk arról, hogy Babits szánt-e címet a felhőket megverselő ciklusának. Az viszont meglepő, hogy bár festészeti vonatkozású, de nem a tájképekkel összefüggő címet választ a publikáció során: Csendéletek. A Cumulus társverse, az Asztalfiók meg is felel a csendélet festészeti műfajának, hiszen ott a téma általában az egyszerű házi élethez tartozó, élettelen tárgyak bemutatása. Babits azonban nem a csendéletek megszokott tárgyait - gyümölcsöt, virágot, megölt vadat -, hanem a hétköznapi élet foszlásnak indult kacatjait ábrázolja. Nem művészi elrendezettségben, hanem kusza, esetleges állapotukban mutatja meg mindennapjainak (el)használt eszközeit. Nem vágyakozást keltő érzékletességgel, hanem ironikus távolságtartással adja a „selejt seregszemléjét”.51 Mégis az Asztalfiók sokkal inkább csendélet, mint a Cumulus, mely egy természeti jelenségnek, a táj, az ég egy részletének a megverselése. Egy festészeti műfajt választva címül, feltehetőleg kevésbé lényeges Babits számára a műfaji pontosság, sokkal inkább a természeti és művészi vizualitásnak, mint inspiráló közegnek a megnevezése a fontos. E feltevést erősíti meg néhány adat. Az első megjelenéskor a Nyugatban a cím ugyanis még így hangzott: A csendéletekből. A cím végén lévő eredethatározói rag azt sugallja, hogy ez a két vers, az Asztalfiók és a Cumulus, csak válogatás több, hasonló műfajú, csendéleteket megjelenítő versből. S valóban találunk hasonló, ciklus-jellegű összeállítást a publikálatlan költemények között. A Cirrus című vers egyik kézirata, mint fentebb már említettük, egy olyan versösszeállítás része, melynek összefoglaló címe szintén Csendéletek. Ott a Cirrus párverse a Giardinetto. 49 Modern impresszionisták. In: BMETI. 89-190. 50 Az irodalom elmélete. In: BMET I. 634. 51 Rába 1981. 146. 39
