Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
BIBLIOGRÁFIA
Török Sophie felvétele, 1926 Babits portréjának születése egy esztergomi nyárhoz kötődik. Einczinger Ferenc, az esztergomi festő, 1926 augusztusában Scheiber Hugót és Babits Mihályt egyszerre látta vendégül házában, ahol a népes társaság tagjai azzal kezdték ugratni a kubista művészt, hogy olyan képet, mint ő, bárki tud rajzolni. A beszélgetés lassan annak vitájává alakult, hogy mi a nehezebb: rajzolni vagy írni. Babits, a kérdést eldöntendő, azt a játékot javasolta, hogy a jelenlevők készítsenek portrét egymásról, és mindenki írjon egy verset, így mérjék össze tudásukat. A költő rajza, melyet ma az Országos Széchényi Könyvtár őriz, meglepően jól sikerült, ezt az összes jelenlevő ünnepélyesen elismerte. Viszont Scheiber egyáltalán nem vállalkozott versírásra, ezért Einczinger ítéletet hirdetve ráírta az egyik kép hátára: „Könnyebb rajzolni, mint írni". Játékuk legfontosabb eredménye az lett, hogy két nappal később Scheiber meglátogatta Babitsot a közeli Előhegyen lévő házában, s elkészítette azt a pasztellraj- zot, melynek fényképe e könyv borítóján látható. A háttérben az esztergomi táj körvonalai, a sorban álló „léckatonák" számomra A gazda bekeríti házát című vers motívumait idézik. Címlapképül azért választottam, mert a Petőfi Irodalmi Múzeum egyik kertre néző szobájában dolgozva immár több évtizede ezzel a visszafogott tónusú, mégis elgondolkodtatóan intenzív portréval ülhetek szemközt. Kelevéz Ágnes Scheiber Hugó: Babits Mihály portréja, 1926 Papír, színes kréta A Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona
