Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
BÁRSONYSZÉK VAGY TÜZES TRÓN Babits presztízsváltozásai a Baumgarten Alapítvány kurátoraként
a legkitűnőbb szakférfiak mögötte állnak és nevükkel [?] fedezik”.35 A tanácsadói testület azonban nem többel, mint véleményezési joggal rendelkezett, s arra volt csupán hivatott, „hogy az irodalom érdemes művelőire a kurátorok véleményét felhívja.” Sőt még azt is megfogalmazza az alapító okirat, hogy a „tanácsadó testület véleménye azonban az írók kiválasztásában a kurátorokat nem köti és azok ily vélemény nélkül is határozhatnak”.36 Ez a jogilag lefokozott szerep az idők folyamán sokszor szült elégedetlenséget és eredményezett összeütközést, mindenképp növelte Babits személyes döntésének súlyát, s néha belső konfliktusokhoz, sőt egyes tagok kiválásához vezetett. Jellemző példa a tanácsadói szerep körüli feszültségekre Osvát esete, mely szomorú végjátéka kettejük egyre jobban elhidegülő viszonyának. Osvátot, aki az alapítvány létrehozásakor a Nyugatnál társszerkesztője Babitsnak, a kurátorok szintén felkérik arra, hogy a tanácsadó testület tagja legyen. Ez a kettejük közt hirtelen megváltozó hierarchiabeli viszony még érzékenyebbé teszi Osvátot a tanácsadói státusz belső ellentmondásaira, arra a szokatlan helyzetre, hogy a tagoknak a döntésre csak informális hatásuk lehet, vagyis sem a jog, sem a nyilvánosság eszközével nem rendelkeznek. így Babits nyomatékos felkérése ellenére, aki egyenesen úgy fogalmaz, hogy „szerencsétlenségnek” tartaná, ha Osvát nem vállalná el a tagságot,37 1927 decemberében elhárító levelet küld neki. Indoklásában azt hangsúlyozza, mivel a bizottságnak csak akkor van döntési joga, ha a két kurátor nem tud megegyezni, máskülönben a bizottság „nem együttesen és nyilvánosan adja a tanácsait”, épp ezért tagsága, „kifelé többet látszik ígérni, mint befelé teljesíthetni”. Máris elterjedt a hír - írja -, hogy a testület tagja, s ezért „úgy fordulnak hozzám, mintha B. ügyben valami függne tőlem s mert éppen annál az optikai csalódásnál fogva, amit az ilyen reprezentatív jellegű bizottság kelt, azt a tényt, hogy semmi befolyásom a dologra, egyszerűen lélektani lehetetlenség bárkivel is elfogadtatnom”.38 Végül Osvát mégis a bizottság tagja marad, sőt az első díjkiosztás alkalmával akaratát is érvényesíteni tudja. Bár ő maga a díjazottak között lett volna, mégis egy álmatlanul töltött éjszaka után nyugtalanul felhívja Basch Lórántot, mivel az általa második helyre jelölt Tersánszky kiesett a díjazottak közül. Ezért arra kéri az ügyvédet, hogy inkább „adják oda neki az én díjamat. [...] Annyira örültem, hogy a magam életének gondja egy évre megoldódott, észre sem vettem a nagy hibát.”39 A kérésére nemcsak új szavazást rendeznek, hanem 35 A gépiratos szöveget Basch tintával többszörösen javította, mivel a jelölések félreérthetők, célszerű a mondat első variánsát is közölni, hogy lássuk, az tartalmilag lényegében megegyezik a végső változattal: „az alapítvány tekintélyét is és súlyát is emelni látszott, ha mögötte állnak nevükkel és fedezik az alapítványt az irodalom legkitűnőbb szakférfiai.” PIM V. 3820/194/47. 36 Baumgarten Ferencz Irodalmi Alapítvány Alapító Oklevele. Bp, 1928. 12. 37 Osvát Ernő levele Babitshoz, Bp., 1927. dec. 14. Osvát 1985. 369. 38 Osvát 1985.369-370. 39 Basch Lóránt: Két literátor. (Osvát és Babits) It, 1958. 2. sz. 236. In: Basch 2000. 55. 233
