Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
BÁRSONYSZÉK VAGY TÜZES TRÓN Babits presztízsváltozásai a Baumgarten Alapítvány kurátoraként
antiszemitizmus még nem baj, egy kis magyar virtus, turáni szerelem [...] sem baj -, de ha valaki azt meri írni, hogy nem igazságos az olyan társadalmi rend, amelyben a semmi produktív munkát nem végző Baumgarteneknek 2-3 sarokházuk van [...] az elfogult, az társadalmilag igenis elfogult, az »pártíró«, az nem »művész«, annak egy frászt a hasába, de nem pénzt.”15 Nemcsak az alapítványt támadók, hanem egyik leghűségesebb védelmezője, Basch Lóránt is azt elemzi az alapítvány történetéről tervezett monográfiájának máig publikálatlanul maradt részében, hogy a végrendelet több szempontú kívánságait milyen nehéz volt következetesen betartani: „Az alapítványt rendelő végrendelet az esztétikai ítélkezéssel egy sorba állította a morális megítélést, és az írói tehetség jutalmazásával az írói magatartásét. Már ezzel is az alapító nem könnyű feladat elé állította végakaratának értelmezőit és döntésre hívatott végrehajtóit. De fokozottan azáltal még, hogy egy, a műtől és az írói jellemtől független harmadik mozzanatot helyezett a mérlegelés súlyegységei közé, a szűkös anyagi helyzetet.”16 Mondandóját végül így összegzi: „Az esztétika, morál és humanitás hármas szempontjának mérlegelése vonta maga után az alapítvány kazuisztikus döntéseinek látszólagos ellentmondásait. Hol az egyik, hol a másik szempont esett döntő súllyal a latba.”17 Mi más ez a megállapítás, ha nem eufemisztikus megfogalmazása annak, hogy e hármas szempontrendszer szerinti döntésmechanizmus nem lehet másmilyen, mint önellentmondó. Az első díjkiosztás után, a jutalmazottak személyének ismeretében, azonnal megindul a kritikák áradata. Nem vesszük sorra őket, csak a fontosabb irányokat jelöljük ki. Támadják a döntéseket jobb és bal felől egyaránt, s mindkét oldalról az egyoldalúságot vetik a kuratórium szemére. Császár Elemér az Irodalomtörténet című folyóirat hasábjain leszögezi: „Amit mi vagy egy évtizede hirdetünk, s amit a túlsó partról minduntalan tagadnak, azt, hogy irodalmunk kettészakadt, Babitsnak ez az ítélkezése napnál világosabban igazolja: az évdíjjal csupa baloldali írót, a Nyugat irányának híveit tüntette ki, s féltő gonddal vigyázott, hogy jobboldali ne kerüljön közéjük a nem mellőzhető Farkas Zoltánon kívül.”18 Ezzel szemben Nádass József a Korunkban éppen azt kifogásolja, hogy „Babits Mihály sietve nyújtja kezét jobbfelé”.19 Az Új Nemzedék cikke címével is hangzatosán vádol: „A Nyugat klikkjének tagjai között osztották szét a Baumgarten-alapít- ványt”20, míg a másik oldal éppen a Nyugat folyóirat szellemének elárulását látja a listában: „Ez a döntés, ez a névsor valóban beillett volna a reakciós Akadémia, 15 Baumgarten-alapitvány. 100%, 1929. febr. 5. sz. 214. 214-215. 16 PIM V. 3820/194/34. f. 17 PIM V. 3820/194/36. f. 18 Császár Elemér: Széljegyzetek az első Baumgarten-jutalmakhoz. It, 1929. 1-2. sz. 61-69. 62. 19 Nádass József: Az írástudók árulása - az írástudók kiárusítása. (Jegyzetek a Baumgarten- dijhoz). Korunk 1929. febr. 2. sz. 149. 148. 20 Új Nemzedék, 1929. jan. 20. 9. 229
