Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
O LYRIC LOVE Babits könyvtára és az angol irodalom
szól az utolsó interjúk egyike is, ahol az egész oldalas cikket három fénykép kíséri, melyeknek hátterében jelentőségteljes tömörségben sorakoznak a könyvek: „Családja, és mint mondja, »legjobb barátai«, könyvei körében itt él visszavonultan Babits Mihály. Barátainak száma elég tekintélyes. Csekély 5000 könyv.”18 A Babits Emlékkönyvben Sárközi György a költő életének ihletet adó színtereire emlékezve a Reviczky utcai lakás könyvtáráról is beszél: „A hatalmas többezer kötetes könyvtár egy egész szoba falait ellepte, mint futó borostyán az ócska bástyát, sőt még az ebédlőbe is jutottak könyvek. Egyszerű, fenyőfa polcokon sorakoztak Babits Mihály kincsei.”19 E barátságos és csöndes, de kis lakásból Babitsék háromszor költöznek, természetesen a könyvtárral együtt. 1931-ben öröklakást vásárolnak az Attila utca 95-99. számú új ház IV. emeletén, majd 1937 nyarán tágasabb, derűsebb lakást bérelnek az Attila utca 65/B I. emeletén. Ezt a lakást anyagi okokból újra öröklakásra kell cserélni, 1940 májusában költöznek a Logodi utca 31-be, ekkor Babits már nagybeteg, de mégis ő rendezi el könyveit. A már özvegy Török Sophie Szellemidézés című írásában Babitsot megszólítva, fájdalommal eleveníti fel ezt az utolsó erőfeszítést: „Emlékszel? amikor a Logodi utcában folyt a költözködés, Te hazaszöktél a János-szanatóriumból negyven tavaszán, és magad raktad helyére a könyveket, fölkapaszkodtál a létrára is, pedig nem is tudtuk milyen beteg voltál már akkor. Rosszul is lettél közben - én hirtelen lefektettelek a hurcolkodástól össze-vissza rendetlen lakásban, és jól össze is szidtalak, miért csinálsz ilyen marhaságot! Szabad egy betegnek elszökni? és hurcolkodni? könyveket emelgetni? majd megmondalak a Förster doktornak vigyázzon jobban rád. Te úgy pislogtál, dacosan és bűnbánóan, mint megdorgált gyerek - és olyan ijesztően sápadt voltál, hogy majd megszakadt a szívem, ahogy ránéztem elefántcsontszín arcodból lobogó sötét szemeidre!”20 Babits saját könyvtáráról 1927-ben külön esszét ír a Könyvbarátok Lapja21 számára, melyben nemcsak filológiai szempontból fontos információkat találunk, hanem annak vallomását is, hogy nem egyszerűen munkaeszköznek tekinti könyveit, hanem közeli, szinte személyes kapcsolata alakult ki velük. „Az én könyvtáram nem valami bibliográfiai érdekesség” - kezdi mentegetődzve, s cikkének elején bevallja, hogy régóta alig számíthatja magát az „olvasók” közé, mert az „író, ha nagyobb terjedelmű könyvön dolgozik, nem ér rá olvasni. Oly építész ő, aki nem utazhat, hanem ott kell maradnia épülő háza mellett.” Az említett „nagyobb terjedelmű könyv” a Halálfiai, melyet az esszé megírásának évében fejez be. 18 [Pálics Miklós] P. M.: Látogatás Babits Mihálynál és könyveinél. Híd 1941. ápr. 15. 17. sz. 13. Három fényképpel: Babits Mihály könyvtárában, A költő feleségével és kislányával, Babits dolgozik (Bojár N. Sándor felvételei) In: Itt a halk 439. 19 Sárközi György: Hol élt Babits Mihály? In: B.-Emlékkönyv 220. “Török Sophie: Szellemidézés. In: Téglás 2000/b. 173. 21 Babits Mihály: Az én könyvtáram. Könyvbarátok Lapja 1927. okt.-dec. 1. sz. 28-34. In: BMET II. 156-163. 212
