Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„KÉREM, KÜLDJE EL NEKEM ÖSSZES MŰVEIT” Egy legendás Osvát-levél nyomában
retnék tudni Babits verseit is. Kéri, állítson össze 3 ívre való költeményt, s postán küldje el nekik. Ez a kötet lesz a Levelek írisz koszorújából, mely négy hónappal később, május 15. körül már meg is jelenik a Nyugat kiadványaként. Osvát felkérő levelének tehát nem közvetlen gyakorlati haszna a jelentős, hiszen már korábban is létrejött a kapcsolat a folyóirat és a Fogarason tanárkodó költő között, az alkotások közlése folyamatban volt. Januártól kezdve pedig Osvát már nem a nála lévő régibb kéziratok közül akar válogatni, hanem a frissen születő alkotások közül, azok publikálását helyezi előtérbe. A körülmények vizsgálata után még határozottabban állíthatjuk, hogy a felkérő levél funkciója sokkal inkább szimbolikus volt, mint konkrét. Osvát kivételes szerkesztői érzéke éppen abban rejlett, hogy nemcsak felismerte az Adyt körülvevő holnaposok között Babits kiemelkedő tehetségét, hanem azt is tudta, hogyan adja meg a módját elismerésének, hogyan nyerje meg a költő bizalmát, hogyan szabadítsa fel szorongásai alól, hogyan erősítse meg szerzői öntudatában. Nem véletlenül hangzott el Molnár Ferenc szállóigévé vált megfogalmazása Osvát jubileumi ünnepén: „Tőle tanultam: a jó szerkesztő nem a lapot, hanem az írókat szerkeszti.”38 Szikáran fogalmazott mondatában Osvát mesterien választotta meg a szavakat: „küldje el nekem összes műveit”. Nem azt a semmitmondó formulát választotta, amelyre Elek Artúr idézett tanulmányában emlékszik: „küldje el neki minden kéziratát”. Az „összes művek” megfogalmazás ennél sokkal több: a megbecsülés jele, magában hordja a még ismeretlen alkotások magas színvonaláról való meggyőződést. Babits így kommentálja tartalmát évtizedek múltán: „csak egyetlen sor volt: de e sortól kapuk tárultak, Budapest kapui, a szegény vidéki költő előtt.”39 Ez az egy sor pedig nem más, mint széles tapasztalaton alapuló hitelesítése egy vágyott művészi szintnek, felhatalmazás egy már elismeréssel övezett szerkesztőtől országos jelentőségű költői szerepre. A mondatban nemcsak a közeli megjelenés lehetősége rejlik benne, hanem kimondatlanul annak az alkotói pályának a reménye is, melyet az Összes művek kötetei zárnak majd le. A búcsúzás is tömör, s a különböző udvariassági formulák közül azt választja ki, amely nem tolakodó, de nem is távolságtartó, nem leereszkedően vállveregető, mégis támogatást, sőt elköteleződést ígér: „Híve Osvát Ernő”. A levél másrészt rejtett kérdés is: közénk állsz-e? Minket érdekelnek összes műveid, de te rendelkezésünkre bocsátod-e őket? Hogyan fogsz integrálódni a háborús csatamezőhöz hasonlító magyar kulturális életbe? Akarsz-e a Nyugat oldalán megfogalmazódni és bekapcsolódni a magyar költészet megújításáért folyó küzdelembe? Babits ezért is törekszik összeszedni minden lehetséges nála lévő 38 Molnár Ferenc: Tíz igen rövid tanulság a jubiláns huszonöt munka évéből avagy: többek között még mi mindenre tanítja meg az embert Osvát Ernő élete. Nyugat 1923.1. jún. 16. 11-12. sz. 740. 39 Babits Mihály: Emlékezés. (A költő beszéde az Osvát Ernő ünnepére). Nyugat 1923.1. jún. 16. 11-12. sz. 726. 208
